Molnár Lajos - M. Hajdú Margit: Nagytarcsa története és néprajza - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 7. (Szentendre, 1974)
M. Hajdú Margit: Nagytarcsa néprajza - Népszokások
Két-három ilyent tartottak fenn. Így az elvégi és a felvégi fiúk, lányok külön-külön járhattak. Az alvégiek fonóháza a Zrínyi utca 37-ben Szántaiéknál, a felvégieké a Petőfi utca 15-ben Kis Terjánszkiéknál és a Rákóczi utcában a kocsmával szemben Sinka Mihályéknál volt. Ezeket a házakat a lányok babért, rozsért, krumpliért, pénzért bérelték. A bért közösen adták össze. Ide jártak a lányok fonni, varrni, a legények pedig szórakozni, tökmagozni, viccelni. A ki nem mondott cél az volt, hogy a legények a lányokkal találkozzanak, és az idősebbek felügyelete mellett elszórakozhassanak. Itt szemelték ki maguknak a fiatalok leendő párjukat. Az idősebb lányok voltak a háziasszonyok, ők tartottak rendet a fiatalabbak között. Az egész fonóházi munkára, játékra pedig a fonóház tulajdonosnője, rendszerint idősebb asszony ügyelt a kemence tetejéről. Helytelenül viselkedni nem volt szabad, mert a fegyelmezetlenkedőket nyomban kitiltották a társaságból. Egy darabig dolgoztak a lányok, a közelükben ült a kedvesük, aki egyre többet térfálkozott velük. Például kiütötte az orsót a lány kezéből, majd gyorsan felkapta és csak csókért adta vissza. Máskor meg komát választottak a legények, keresztanyát, komaasszonyt a lányok. Ezt a választást igen komolyan fogták fel, mert később, még idősebb korukban is tartották a rokonságot. Ennél nem is annyira a választás a játék, hanem a komaság megpecsételése. Ez így történt: Mindegyik fél, amelyik a komaválasztásban vagy a keresztmama-, keresztlányválasztásban részt vett, a legidősebb fonóbeli lányt kérte fel a szertartás elvégzésére. Ö egy kócgolyócskát megnedvesített, (megrágott), majd odacsapta a szertartásban részt vevők szeme közé a homlokára és ezt mondta: „Ti si kmotra!” —■ Te koma vagy! „Ti si krszna!” — Te keresztlány vagy! „Ti si krsznamaty!” — Te keresztmama vagy! Ezt a keresztmama- vagy komaválasztást a lányok nagyon komolyan vették. A barátságot a későbbi időkben is tartották. A fonóban a fiataloknak kedvelt játéka volt a „blska”, bolhajáték. Ezt olyankor játszották, amikor úgy gondolták egy-egy este, hogy már eleget dolgoztak, a játékra is juthat idő. Ez a következőképpen zajlott le: Egy legény, aki a játékot kezdeni akarta, egy koronát dobott a cifratányérba, majd kiült a kör közepére. Ő lett a bolha. A legöregebb lány mondta neki: ..Fordulj, bolha!” 161
