Molnár Lajos - M. Hajdú Margit: Nagytarcsa története és néprajza - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 7. (Szentendre, 1974)
M. Hajdú Margit: Nagytarcsa néprajza - Hímzés, mintakincs
HÍMZÉS, MINTAKINCS A múlt század végén a nagytarcsaiak ruhája nem volt közel sem olyan díszes, mint napjainkban. Viseletűkre a sötét szín volt a jellemző, még a piros színnek is a bordó változatát szerették. Gyakori volt egy-egy középkék vagy lila színű kendőnek, bordó ruhának a feketével való díszítése. Pl. bordó szövetszoknya fekete négyzetrács mintával, fekete bársony szegéssel. Hímzést — kézi hímzést — az ebből a korból való emlékeinkben nem találunk. A bársonykacabajon van ugyan hímzett virágminta, de ez gyári készítésű. Díszítésül flittert, apró fekete vagy kékesen csillogó sötét gyöngyöt, fekete bolti csipkét használtak. Nagyon szépek, ízlésesek az ebből a korból származó emlékek is, de tulaj dono-> sának keze nyomát nem annyira viseli magán, mint a mostaniak. A hímzés hiánya a régi ruhákon — vagy szerényebb volt — valószínűleg a gazdasági helyzetből is adódott. Kevesebb időt engedett hímzésre a megélhetési gond, vagy a kezdetleges gazdasági eszközökkel való munka. A varrógép hiánya is oka volt a régen kevesebb hímzésnek. I960 körül minden 14—15 év körüli lány tudott hímezni. A századforduló táján a pruszlik gyöngyszegélye mellett a hímzés bátortalan próbálkozását is meglelhetjük. Ez nem lyukas vagy laposöltés, mint a mai, hanem száröltés, a virágszirom pedig átöltéssel, egyetlen öltéssel készült. Ez az emlékünk egy szaténanyagú pruszlikon található. A kivarrás selyemfonallal történt. Néhány darabunk van abból a korból, amikor a női ingeket még házivászonból készítették. Ezeknek díszítése piros vagy kék fonallal száröltéses, vagy keresztöltéses, és igen kevés lapos-öltéses tech nikával készült. Az ingek szegésére kézzel horgolt csipkét alkalmaztak. Van egy tárgyunk, — egy vánkos vége —, amelyen a horgolás helyett farkasfogbói összevarrott, de horgolás mintájára emlékeztető motívum van. Ajándékozója szerint régebbi, mint a horgolt végű díszvánkosok. A vászon alapanyag után pamutvászonra, majd gyolcsra kezdtek hímezni. Erre az 1920-as, 30-as években szokásos DMC-jelű, nem 123
