Molnár Lajos - M. Hajdú Margit: Nagytarcsa története és néprajza - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 7. (Szentendre, 1974)
M. Hajdú Margit: Nagytarcsa néprajza - A viselet alkalmai
A századforduló táján sublót helyett a lánynak menyasszonyi ládát adtak. Akkor ládában tartották a lány kelengyéjét. A ma 40—50 év körüli asszonyok kelengyéje a sublótban van. A beráncolt, ünnepre használatos szoknyák vannak a sublót egyik fiókban a piglyarankákkal együtt. A másik fiókban a blúzokat és kötényeket tartják. A harmadik fiókban a kendő két, nyakrakendő két helyezik el. Az almárium polcain tartják az ingeket, vászon fehérneműket, ágyneműt és a szőtteseket. Az almárium akasztós részében a beszegett szoknyákat aggatják fel. A gazdagabb, vagy szegényebb családokból kikerülő lányok kelengyéjében szám szerint nem nagy különbség volt. A gazdagabbak csak néhány darabbal kaptak egy-egy ruhafajtából többet. A szegényebbek ugyanúgy néhánnyal kevesebbet. A számszerű lényegtelen különbség mellett a ruhák anyaga teljesen azonos volt. A lány ágyat nem kapott, azt általában a vőlegény vitte a házasságba. Asztalra és ülőbútorokra nem volt szükség, hiszen az új házaspár vagy a vőlegény, vagy a menyasszony szüleinek házánál kapott elhelyezést, ahol ezek a bútorok már megvoltak. Üres lakást felszerelni nagyon ritka esetben kellett, ezek különleges helyzeteknek számítottak. A ruhák öröklése Amikor a lány édesanyja a színes ruháit fokozatosan sötétebbre cserélte fel, a világosabb, díszesebb ruháit a lányai közt osztotta szét. A menye csak akkor kapott belőle, ha lánya nem volt. Ha az anya meghalt, a lányai vagy a menyei a hátramaradt ruhákat értékük szerint igazságosan osztották szét.
