Molnár Lajos - M. Hajdú Margit: Nagytarcsa története és néprajza - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 7. (Szentendre, 1974)
M. Hajdú Margit: Nagytarcsa néprajza - A viselet alkalmai
Pünkösdhétfő: Fehér százvirágos kendő a fejen (vasalt, selyem-, szövet), fehér selyemruha, fehér nyakrakendő, fehér harisnya, fekete csizma. Azok az aszonyok, akiknek a fehér ruha már nem illik, halványkék vagy halványzöld barchetkát vesznek fel a megfelelő színű kendővel. Nyakrakendőt 5—6 év óta már nem köt fel senki. A 40 éven túli asszonyok 60 év körűiig ugyanezeket a színeket veszik fel, csak a koruknak megfelelő árnyalatot választják ki. A 60 éven túl járó asszonyok feketét, vagy indigókék színt viselnek. A legújabb divat szerint, mivel egyre több asszony nem tartja illőnek a selyemruha viselését, a barchetkát viszont nem tartja elég ünnepélyesnek, a megfelelő ünnepekre odaillő színű szövetet vásárol Budafokon, vagy Rákospalotán százvirágosra hímezteti és ebből varr magának ruhát. Rendszerint kék szövethez kék ruzsicskát zöld levéllel, piros szövethez piros ruzsicská zöld levéllel és ugyanígy más színekben is. 60. kép Van olyan tsz-munkacsapat, amelynek tagjai a százvirágos szövetszoknyára alul koszorút, „vencsokot” hímeztetnek. A kiegészítők a szokásnak megfelelő színűek. Búcsúkor: a falu egyik legnagyobb ünnepén a 40-es években a lányok és a menyecske korú asszonyok fehér, százvirágos hímzett ruhában, vasalt, vagy százvirágos kendőben voltak. Fehér nyakrakendőt, zöld-kék hímzésűt, fehér harisnyát, és fekete csizmát húztak fel. 118
