Molnár Lajos - M. Hajdú Margit: Nagytarcsa története és néprajza - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 7. (Szentendre, 1974)

M. Hajdú Margit: Nagytarcsa néprajza - A népviselet

Egy-egy hagyománytisztelő családban 15 évvel ezelőt még készítették ezt a szép ruhadarabot.

A két háború között hétköznapon már nem ragaszkodtak a csizmához annyira, mint régebben. A kordbársony öltöny pantallós formában is használatos volt és ehhez zsírosbőr bakancsot, vagy spanglis szanált viseltek. Ha nem munkába mentek, fűzős bokszcipőt húztak a lábukra.

A férfiak fehérneműjét, széles—keskeny gatyáját, ingét, monyaskáját, a lányok, asszonyok alsó- és felsőruháját és a fiúk ruháját — addig, amíg a lányokéval azonos zobonyban jártak — a család aszszonyai szabták, varrták a maguk által készített szabásminta szerint.

Mivel a ruháikat minden családban el tudták készíteni, varrónő a faluban nem volt. Amíg a varrógép nem vált általánossá, addig kézzel, majd a 30-as évektől géppel varrták ruháikat. Valamennyi ruhán sok a kézzel végzendő ráncolási munka, így a ruhák összevarrása nem is jelentett nagyobb megterhelést.