Molnár Lajos - M. Hajdú Margit: Nagytarcsa története és néprajza - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 7. (Szentendre, 1974)
M. Hajdú Margit: Nagytarcsa néprajza - A népviselet
hajat sem kell beszappanozni. A fiatalasszonyok szinte valamennyien így fésülik a hajukat. Nem szebb, de egészségesebb viselet a patkókontynál. A fejkötő, „csepjec” (52—78. kép). Egy részből szabják ki kb. 50—54 cm hosszúságú anyagból. Az alsó szélétől 18, az elejétől 9 cm-re felvágják. Ennek a felvágott résznek a hátra eső felét varrótűn szép ráncba szedik. A fejtetőn levő 9 cm-es részt középen egyenesen felvágják, 1—2 cm-t kivesznek belőle, majd egyenesen összevarrják, és 51. kép hozzáillesztik a beráncolt részt. Így ez az elülső rész szűkebb lesz, mint a hátsó, húzott rész. Ebben a hátsóban lesz helye ezáltal a patkókontynak. A homlok feletti egyenes részt duplán varrják 6 cm szélesen. Erre jön a hímzés, és az alsó széléhez apró ferde öltésekkel erősítik a csipkét. Az egyik rész a fejtető hosszúságának megfelelő szélességű egyenes pamutvászon vagy sifon csík. Erre díszes ráncolássa! rögzítik félkörben a hátulját. Az így összevarrt fejkötőnek a hátsó szélét bújtatósra varrják. Ebbe kötőt fűznek, amit a fejen a fentebb leírt módon szorosra húznak, a patkókontyon rögzítenek. A homlokra kissé ráboruló csipkét horgolnak az elejére. Ez a csipke az aszszony korának növekedésével keskenyedik. A fiatalasszony gyászruhához ugyancsak keskeny csipkét viselhet. A horgolt csipke felett 2—3 ujjnyi széles, kb. 15 cm hosszú mintacsík van. benne az asszony nevével. A korosodással ez is keskenyebb lesz, majd el is marad. A csipke is ugyanígy keskenyedik, majd csak szerény kis cakk lesz belőle. 108
