Molnár Lajos - M. Hajdú Margit: Nagytarcsa története és néprajza - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 7. (Szentendre, 1974)

M. Hajdú Margit: Nagytarcsa néprajza - A népviselet

43. kép 44. kép

Még a bekecs fölé is magukra teszik vállukon átvetve. Ha munkába mennek, csak a derekukra kötik, a hónalj alatt átvéve. 25 évvel ezelőtt minden iskolás kislány ezt hordta.

A bekecs. Másik fontos téli ruhadarabja az asszonyoknak és lányoknak a prémszegéllyel díszített bekecs. Van olyan, amelyik irhabunda, de a legtöbbnek csak a bélése van bárányból, a külseje zöld, lila, sötétkék, fekete bársony. Nem maguk készítik. Az irhabundát vásárban veszik, a bársonyhuzatot Csömörön varratják. A fiatalok kedvelik a fehér prémszegélyt, a gombolásnál a vitézkötést. Ez kb. 30 éve divatos. Ujjas bekecs egyáltalán nincs, nem is használták soha.

Az esőkabát. Amióta az üzletekben kapni lehet, városias esőkabáttal védik ruhájukat. Sokan csuklyás körgallért varrtak maguknak a méterben is kapható polietilénből. Az idős asszonyok közül többen a műanyag lepedőt terítik magukra, ha esik az eső.

Kötött kabát (strikány).1'1 Hűvös időben a monyaska fölé strikányt vesznek fel. Ez gyapjúból, pamutból, újabban műszálból készül. Bordás, hosszanti irányban cikcakk vonalú a mintája. Gépi kötésű, a monyaskához hasonló szabású. Elöl két sor gomb díszíti. Hátul a derékrészen is van két darab gomb. A szokásos, fentebb többször felsorolt színekben készíttetik maguknak, hogy mindenféle színű barchetkához legyen megfelelő, ha kell. Az öregek csak fekete strikányt hordanak.

14 strikány = testhez álló kötött, blúzszerű kabát, amelyet a rákospalotai Swartz-féle kötődében készítettek. Rákospalotai Múzeum Évkönyve, 1964. I. évf., Boross Marietta, Női népviseletek Rákospalotán, 82. o.

101

!