Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

VI. JÖN A TATÁR Október 16-án a rádióból megtudtuk, a németek válaszát a kormányzó szózatára. A németek ebben árulást láttak. Vad hírek keringtek. Az esemé­nyek részleteit homály fedte. Sem Horthy, sem a Lakatos-kormány sorsáról sem volt biztos hír. Bizonyos csak az volt, hogy a főhatalmat Szálasi Ferenc vette át a „hungaristák", vagyis a nyilasok élén, és tovább folytatják a harcot a szovjet és szövetségesei ellen. A rádió folyton csak Szálasi kiáltványát és közben indulókat harsogott. A németek fegyveres közbelépése és Szálasinak a németek részéről történt hatalomba helyezése következtében a fegyverszünet kérdése tárgytalanná vált, s a háború a németek oldalán folyt tovább. A kormányzó állítólagos le­mondását ugyan az országgyűlés is tudomásul vette és Szálasit nemzetve­zetői címmel elismerte államfőnek, de mivel Horthy a lemondás idején már a németek foglya volt, az impériumváltozás alkotmányos volta s ehhez ké­pest közjogi érvényessége mindmáig megoldatlan kérdés maradt. A kormányzó szózatát a magyarság körében sokan félreértették, azt fel­tétlen megadásnak gondolták, és hogy ez nem következett be, azt némelyek érdemének tulajdonították. A szózat hallatára a harcoló csapatok körében is lehetett pillanatnyi zavar, de legföljebb csak pillanatnyi, mert a csapatok pár órán belül megkapták a miniszteri ellenjegyzéssel ellátott, tehát alkotmá­nyos kormányzói hadparancsot. Ezt a csapatok nyugodtan várták be s eh­hez képest ott semmiféle fennakadás sem volt. A kormányzói szózatnak a harcoló csapatokra tett hatását és következ­ményeit katonai részről a harcban állott 25. honvéd hadosztály vezérkari fő­nöke a következőkben állapította meg:* „Az 1944. okt. 15. s az azzal kapcsolatos események a magyar politikai élet legnagyobb vitatárgya, amiről már sokféleképpen hallottunk vitázni, csak objektív beállításban nem." Ennek előrebocsátása után közölte a kor­mányzónak a fegyverszüneti szándék rádión történt bejelentésével egyide­jűen a honvédséghez intézett következő hadparancsát: „Honvédek! A hőn szeretett hazánk szívében folyó pusztító harctól, a küzdő erőket számbavéve, immár döntő, az országra nézve kedvező fordu­latot várok. Ezért elhatároztam, hogy fegyverszünetet kérek. Mint a fegyve­res hatalom legfőbb hadura, felszólítlak benneteket, hogy honvédeskütök­höz híven, hűséggel és feltétlen engedelmességgel teljesítsétek elöljáró pa­rancsnokaitok útján kiadott parancsaimat. További létünk attól függ, hogy a honvédség minden egyes tagja e súlyos helyzetben kötelességtudó és vég­sőkig menő fegyelmezett magatartást tanúsítson. Horthy s.k. Csatay s.k." * Adonyi a „Hadak Útján" 1952. októberi számában. [A szerző jegyzete. Adonyi-Naredy Ferenc 1909-1995, katonatiszt, hadtörténész.] 267

Next

/
Oldalképek
Tartalom