Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

VICZIÁN ISTVÁN: ÉLETEM ÉS KOROM a nemzetgyűlésen interpellálták a belügyminisztert a munkásokat ért „sérelem" miatt. Szociáldemokrata képviselő hiányában csodálatosképpen a keresztényszocialista Huszár Károly

129 interpellált. Ferdinandy belügyminiszter a nemzetgyűlésről ijedten sietett föl a belügyminisztériumba. Kétségbeesetten tett szemrehányást nekem, hogy őt ilyen „slamasztikába" ugrattam be. El is rendelte mindjárt, hogy az egész dolgot egy hét alatt be kell fejezni. Alig tudtam megnyugtatni, hogy nincs semmi baj. Az izgalom várható volt. De minden csoda csak három napig tart. Egy hét múlva pedig már mindenki belátta, hogy legfőbb ideje volt cselekedni. Úgy is lett. A nyomdászsztrájkot a szociáldemokrata vezérek maguk siettek beszüntetni, mert nem állott érdekükben, hogy azzal is állandóan ráirányítsák az egész ország figyelmét a gyanús szakszervezetre, ahol, ők tudták legjobban, hogy mik történtek. A vizsgálat pedig alapos volt és nagyon sokáig tartott.

130 Hivatali működésem a rendőri és közbiztonsági igazgatás élén nagy körültekintést és óvatosságot igénylő, nehéz munka volt. De volt ennek ennél kellemetlenebb oldala is. A már említett és egyéb hasonló akciók (a föloszlatott szabadkőművespáholyok fölszámolása, mozi-rendelet végrehajtása stb.) mindmegannyi darázsfészekbe nyúlás volt, amelyek ellenhatásaként az én személyemmel szemben szemtelen bosszú- és rágalomhadjárat, idegháború indult. Ezt a hadjáratot ellenem a volt rendőrfőkapitány, Mattyasovszky kezdte a belügyminiszterhez intézett beadványával, melyben egész sereg tisztviselőtársát, köztük engem is, azzal vádolt, hogy a proletárdiktatúrát buzgón szolgáltuk. Rólam még azt is állította, hogy a rendelkezési állományból a népbiztosnál visszakönyörögtem magamat. Erre én, néhány társammal együtt, rágalmazási pert indítottam Mattyasovszky ellen, amelyben a közvádat a királyi ügyészség képviselte. Az eljárás a Budapesti Központi Járásbíróságnál folyt le. A vádlott a bizonyítás elrendelését kérte, amit a sértett és a királyi ügyész is szintén kívántunk. A vádlott egész sereg terhelő tanút jelentett be a belügyi tisztviselők közül, mégpedig jellemzően többnyire éppen azokat, akik valóban „buzgón" szolgálták a proletárdiktatúrát és ezért fegyelmi úton büntetve lettek. A vádlott azzal kezdte vallomását, hogy őt azért üldözik, mert szabadkőműves volt. Ennek azonban a per tárgyához semmi köze sem volt. Vele csak az történt, hogy főkapitányi állásából áthelyezték más hasonló magas 129 Huszár Károly (1882-1941) katolikus politikus, képviselő, 1919-20-ban néhány hónapig miniszterelnök. 130 Az 1921. februári nyomdászsztrájk valójában a kormányzat jelentős bérkorrekciós lépései miatt ért véget. 90