Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

III. KÖZIGAZGATÁSI PROBLÉMÁK szemközti, bizalmas megbeszélésen. A legegyszerűbb megoldás az lett volna, ha Ladik ügykörébe osztották volna be a szóban levő ügyek fölülvizsgálatát. De Ladik ezt nem akarta. Talán azért is nem, mert ő volt az eszme megpendítoje, és nem akart úgy föltűnni, mint aki elhalássza kollégájának az ügykörét, ami hatalmat is képviselt. Talán ezért is Ladik engem biztatott, hogy vállaljam csoportfőnöki minőségben, tehát államtitkári hatáskörrel a rendőri és közbiztonsági főosztályok felügyeletét. Mint mondta, Dömötör Mihály

123 belügyminiszter is szeretné ezt. Én, aki azelőtt már a belügyminisztérium minden ügyágában kellő gyakorlatot szereztem, csak éppen ebben nem, annál kevésbé kaptam ezen az egyébként megtisztelő ajánlaton, mert tudtam, hogy olyan rendcsinálásról van szó, ami darázsfészekbe nyúlást jelent. Hetekig késett a sürgős kérdés megoldása. Végülis — mérlegelve a lehetőséget — mivel más, alkalmasabb vállalkozó nem akadt, mégis átvettem a szóban levő ügycsoport vezetését. A vidéki rendőrségek államosítása akkor már útban volt. Csak végre kellett hajtanom az erre vonatkozó törvényt, ami meg is történt. Új lépés volt a titkosrendőri szolgálat országos megszervezése. Addig csak Budapesten volt kellő detektívtestület. Vidéken legfeljebb egy-két közismert detektív működött. A minisztertanácshoz intézett előterjesztésemben rámutattam arra, hogy például Franciaországban a karhatalmi rendőrség a városok és községek kezében van, de a titkosrendőrség ott országosan megszervezett állami testület. Ezzel szemben mi államosítottuk a karhatalmi rendőrséget, de nyomozó rendőrségünk Budapesten kívül úgyszólván nincs is. E téren sikerült elérni a belügyminisztérium nyomozó osztályának a megszervezését és ily módon legalább a belügyminisztériumnak lett közvetlen rendelkezésére álló, nyomozó szerve. Csakhamar megtaláltam a katonai hatóságokkal is az összeköttetést, sőt a teljes megértést és bizalmat. Ennek azonban elengedhetetlen eloföltétele volt Mattyasovszky budapesti rendőrfőkapitány eltávolítása.

124 Ezt Dömötör belügyminiszternél szóba sem lehetett hozni. De Dömötör hamarosan megvált állásától. Mattyasovszky eltávolítása azonban ezután sem volt egyszerű. О bizonyos összeköttetéseiben bízva, alig pár nappal előbb jelentette ki újságírók előtt, hogy ő élethossziglan van kinevezve főkapitánnyá, állásából el nem helyezhető és ő ott meg is fog maradni. Ez a kijelentés nem volt jogos. És máskor az ilyen személycsere nem lett volna probléma. De alig félévvel a proletárdiktatúra után még nem voltak tekintélyek és a forradalmakat csináló titkos erők sem vesztek még ki teljesen. Tehát óvatosan kellett eljárni. 123 Dömötör Mihály (1875-1962) ügyvéd, képviselő, a Simonyi-Semadam-kormány (1920. április-június) belügyminisztere 124 Mattyasovszky György 1920 augusztusáig volt Budapest rendőrfőkapitánya. Friedrich István híve volt. 85