Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)
II. KÖRÜLTEKINTÉS A NAGYVILÁGBAN Remek előadásokat láttam a Berliner Theaterben is. A „Faust" II. részét, több Shakespeare-darabot (Rómeó és Júlia, Makrancos hölgy) stb. Akkor úgy találtam, hogy a berlini Júlia mennyivel természetesebben játszotta a híres erkélyjelenetet, mint a magyar Márkus Emília. 74 Márkus ugyanis olyan rémes arcot vágott és olyan rémes hangon beszélt az erkélyen, amino rémes arcú és hangú, szerelmes bakfislányt az életben nemigen látni, és azon csodálkozott az ember, hogy Rómeó menten ki nem ábrándult belőle. Nagyon jellemző volt a berlini színészetre, hogy többnyire csakis német szerzők műveit adták elő. Kivételt csak Shakespeare és Ibsen képeztek, akiknek viszont rendszeres kultuszát űzték. Shakespeare-пек például éppen akkor, jubiláris alkalomból, rövid időn belül mind a 37 darabja színre került Berlinben. Állandóan figyeltem a színlapokat, de más idegen szerző művét sohasem láttam repertoáron, pláne franciát nem. Abban az időben egy angol színtársulat is vendégszerepelt Berlinben. Azoktól is láttam egy remek Hamlet-előadást. Az Opernhausban csak egyszer voltam, de akkor nagyon tetszett nekem a Lobetanz 75 című vígopera, nemcsak zenéje, de komikus jelenetei miatt is, mikor Lobetanzot, a hegedűművészt viszik fölakasztani, a halottnak vélt királylányt pedig temetni. De Lobetanznak megengedik, hogy még egy darabot eljátsszon a királylány ravatalánál. S a királylány föléled szerelmese játékára. Erre temetés és akasztás helyett eljegyzés lett s az egész társaság örömtáncra perdült, Lobetanz a királylánnyal, a király - fején a koronával — a vörös palástos hóhérral, s a többiek is hasonló rendben. Operettszínháza Berlinnek talán csak egy volt, a Theater unter den Linden. Abban is megnéztem egy darabot, de nem nagyon tetszett. Volt Berlinben akkor egy Budapester Theater nevű színház is. Ez hallomásom szerint valami bár-féle volt, és egy pesti izraelita tulajdona. De ebbe is elmenni nem volt már időm. Berlinben a hadimúzeumban (Zeughaus) ráakadtam Dabasi Halász Zsigmond ősnagybátyám emléktárgyaira. Halász Zsigmond Vak Bottyán híres kurucgenerális unokája, Nagy Frigyes tábornoka és a porosz lovasság megszervezője volt. 76 Április 1-én (1898) fölszedtem sátorfámat Berlinben, de mielőtt hazautaztam volna, egy körutat tettem. A körutam első állomása Hamburg volt. Közvetlen Hamburg előtt Bismarck herceg otthonának vasúti állomása nagyon föl volt lobogózva. Akkor még élt a vaskancellár és éppen születésnapját ünnepelte. 77 Az ő tiszteletére öltött még a vasúti állomás is ünnepi díszt. 74 Márkus Emília (1860-1949) a Nemzeti Színház művésznője, Szigligeti Ede felfedezettje, évtizedeken át a magyar színpadok királynője 75 Ludwig Thuille német komponista műve (1896) 76 Dabasi Halász Zsigmond (1701 k., más források szerint 1717-1792) császári-királyi huszárkapitány, később porosz óbester (ezredes), édesanyja Bottyán János kuruc generális leánya. 77 Otto von Bismarck német kancellár 1815. április l-jén született, és 1898. július 30-án hunyt el. 47
