Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

I. IFJÚSÁGOM Oberst Bartl minden egyes önkénteshez mindenekelőtt két kérdést intézett, nevezetesen, hogy hogy hívják és hogy egész éven át hányszor volt beteg. Én szerencsére egyszer sem voltam beteg és ezzel eleve megnyertem legteljesebb jóindulatát. A vizsga németül ment, de úgy Lindenmayer, valamint Ursprung igen ügyesen tették föl kérdéseiket, s ezért minden jól ment. Szlányi főhadnagy pedig, a fegyvertan professzora igen praktikusan, ahányan voltunk, ugyanannyi vizsgakérdést konstruált, azokat sorszámozta és ki-ki abc-rendben a rá eső kérdést felelte. Rám a karabély mikénti pucolása esett. Be is tanultam jól az erre való német választ. De a főhadnagy eltévesztette és azt mondta, hogy beszéljek a kardról. „Das Schwert", kezdtem én. Azt tudtam, hogy a kard Bessemer Stahlból

70 készül, de ezt sem mondtam, hanem hirtelen rátértem a karabélypucolásra, amiről németül is egész folyékonyan tudtam beszélni. S ez volt a fő. A főhadnagy nem tiltakozott, de azért mégis szépszerével többször próbálta a kardra átterelni a szót. „Ja, ja" - mondtam én olyankor és folytattam a karabélypucolás ismertetését. Mikor ezzel készen voltam, elhallgattam. Elhallgatásomra az ezredes hirtelen odafigyelt és intett, hogy elég. Nagyon közel ültem az ezredeshez, éppen szemben vele az első padban. Tehát jól láttam, hogy l-est (vorzüglich-et)

71 írt be nekem, és szólította a következő önkéntest. Végül is a 42 önkéntes közül rangsorban én a 8. helyre jutottam. Magam is csodálkoztam ezen. Ily módon egy év múlva már hadnagy lettem, Lieutenant in der Reserve^ addig pedig kadét őrmester. Befejeztük az ún. „gyöngyéletet" és október 1-én (1897-ben) ismét elfoglaltam helyemet a belügyminisztériumban. Ezúttal a gyámügyi osztályba osztottak be. Már előbb oda helyezték át volt főnökömet, Vajda Ottót is. Tehát más ügykörben, de ismét az ő főnöksége alá kerültem. Vajda Ottó nagyon kellemes úriember volt, az akkori úri társadalom közismert, kedvelt tagja, az Országos Kaszinónak is igazgatója. Számításom jól bevált. Katonai szolgálatom lejártáig kellő számú díjas, gyakornoki állás üresedett meg, és mihelyt visszatértem a belügyminisztériumba, mindjárt kineveztek miniszteri díjas fogalmazógyakornokká évi ezer korona fizetéssel, ami a hazulról változatlan összegben élvezett apanázsom mellett lényegesen javította anyagi helyzetemet. A külföldi tanulmányút gondolatát nem adtam föl. De a minisztériumban sem lehetett túlfeszíteni a szabadságkérés húrját, tehát tanulmányút címén csupán kéthónapi szabadságot kértem és kaptam. 70 Henry Bessemer brit mérnök szabadalma szerint, nyersvasból készített acél. 71 jelest 45