Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

I. IFJÚSÁGOM ben a budapesti „к. u. к. Graf Üxküll-Gyllenband Husaren Regiment No. 16."-nál, ahol harmincötén szolgáltunk mint önkéntesek. Tapasztaltuk ezt brigadérosunk, gróf Attems 54 látogatása alkalmával is. Ez nagyon lármás, szakramentírozó, tipikus vadosztrák generális volt. Egész ez­redünk egyben exercírozott előtte, mi önkéntesek is benne az ezredkötelék­ben, mint Flügelsarzsik. Semmit el nem tévesztettünk. Nem is volt semmi panasz sem ellenünk, mert ha lett volna, azt közvetlen felebbvalóink sem tűr­ték volna el. S a derék osztrák generális mégis a gyakorlat befejeztével tartott, szokásos megbeszélésen, mikor egyébként megelégedését fejezte ki, hozzátet­te, illetve kezéből revolvert formálva, azzal mutatta is, hogy miként kellene „csupán csak az önkénteseket egyenként kilőni az ezredből". Az ezred kiképzésénél, legalábbis a budapesti ezrednél, legfontosabb volt a Defilierung, vagyis fejlődött vonalban (in entwickelter Linie) fölvo­nulni, de úgy ám, hogy az egyes sorokban minden lófej pontosan egyenes vonalban legyen. Valahányszor valamely magasrangú elöljáró jelezte, hogy jön inspicírozni, azonnal beszüntették a rendes kiképzést s attól kezdve he­teken át kizárólag csakis a defilierungot gyakoroltuk. Pedig ilyen magas rangú elöljárók az ország fővárosában gyakran jelen­tek meg: a brigadéros, a korpskommandáns 55 (Fürst von und zu Lobko­witz), 56 а к. u. k. lovassági főfelügyelő (Graf Paar), 57 sőt minden évben ma­ga a király, I. Ferenc József is. Nem is szólva egyes külföldi nagyságokról, aminő volt akkor Kanin Katohito japán trónörökös 58 is. A legnagyobb eset természetesen a király érkezése volt. Az ezred a rákosi gyakorlótéren várta a királyt, aki nagy és festői látványt nyújtó, tarka kísérettel jelent meg. Az ezred fejlődött vonalban állt. A trombita szólt. A király ellépett az ezred arcvonala előtt. Majd parancsolt. A kardok villogtak, vezényszavak hangzottak. Megindult az ezredgyakorlat. Ezredünk oszlopba formálódott. Oszlopban vágtattuk körül az óriási gyakorlóteret és századok, szakaszok egy­más nyomában ugrattuk át az utunkba eső számos árkot és barrikádot. Aztán jött a századgyakorlat. Ezúttal is a mi századunkat léptették ki a porondra. Fejlődött vonalban álltunk. A század élén, a front közepe előtt harminclépés­nyire Ilosvay százados. A király oldalvást előre lovagol a századossal egyvo­Valószínűleg Heinrich Graf Attems (1834—1909) stájer grófi család leszármazottja, katonatiszt, hadtestparancsnok Rudolf Ferdinand (magyarosan Rudolf Nándor) Lobkowitz (szül. 1840), a budapesti IV had­test parancsnoka Eduard Graf von Paar (1837-1919) lovassági tábornok, I. Ferenc József főhadsegéde Kanin Kotohito herceg (1865—1945) hivatásos katonatiszt, később a japán vezérkar főnöke va­lójában a császári család egyik mellékágának sarja volt, akit Mucuhitó császár adoptált arra az esetre, ha magának nem lennének gyermekei, trónra azonban sohasem jutott. 41

Next

/
Oldalképek
Tartalom