Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

I. IFJÚSÁGOM re természetesen gondom volt. így 1896. január vége felé végzett jogász voltam és megkezdhettem a szigorlatozást. A szigorlatra Dessewffy Auréllal és Dániel Palival

35 együtt készültünk. Dániel Pali akkor már vőlegénye volt Dessewffy Jolán cousine-omnak és máris családtagnak számított. Szokásunk volt gyakori összejöveteleinken a szigorlati tananyagból, főleg a közjogból egymást egzaminálni. Én leghamarább kezdtem a készülést, így a többiek megállapítása szerint én tudtam legtöbbet közülünk. Január (1896) vége felé a fekete táblán már mindhárman ki voltunk írva szigorlatra. Nekem három tantárgyból: a római jogból, jogbölcsészetből és politikából Vécseynél, Schnierernél

36 és a megbetegedett Concha helyett Földesnél nagyon jól ment minden. Utoljára került sor a közjogra, ami a legkönnyebb tantárgy volt s amiből a legbiztosabbnak éreztem magamat. Ebből a jogtörténész Hajnik Imre kérdezett. Hajnik hirtelen egymás után három kérdést adott föl, de úgy, hogy a kérdéseknek semmi értelme sem volt. Az első kérdés után még azt sem volt időm mondani, hogy nem értem a kérdést, és máris átugrott a másik kérdésre, majd meg a harmadikra. Akkor már mondtam, hogy nem értem a kérdéseket. De ő erre rá sem hederítve, hirtelen fölugrott helyéről és alig 2-3 percnyi együttlétünk után sietve elhagyta a termet. Nem értettem a dolgot és végtelenül meg voltam döbbenve. A menten kihirdetett eredmény szerint a közjogból pótvizsgára lettem utasítva. Ez nagyon bántott engem. Társaim sem értették a dolgot. A magyarázat csak két hét múlva tudódott ki. Akkor a lapok is megírták, hogy Hajnik professzoron az elmezavar tünetei mutatkoztak és elmegyógyintézetbe szállították. Igen rövid idő múlva jött az újabb hír, hogy agylágyulás következtében meghalt. Ez a hír nekem szomorú elégtételem volt, de legalább önbizalmamat visszaadta. És mivel teljesen elkészültnek éreztem magamat a közjogból, siettem Kovács Gyula

37 dékánhoz pótvizsgára mielőbbi terminust kérni. Kovács Gyula mindég nagy jóakarattal volt irántam és ezúttal is hajlandó volt a rendes hat heti határidőből két hetet elengedni, amennyit dékáni hatáskörében elengedhetett. E szerint tűzte ki pótvizsgám napját. Peches bukásom, amit kezdetben igen restelltem, óvatossá tett, és mindenki előtt eltitkoltam, hogy hamarosan pótvizsgázni fogok. A dékáni hivatalban is elintéztem, hogy ne írják ki nevemet a fekete táblára, aminek kiírása rendes szokás volt minden egyéb értesítés helyett. 35 Valószínűleg azonos Dániel Pál (1876-1939) későbbi országgyűlési képviselővel. 36 Schnierer Aladár (1836—1898) büntetőjogász, egyetemi tanár 37 Kováts Gyula (1849-1935) jogász, egyetemi tanár, az MTA tagja 31