Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

VICZIÁN ISTVÁN: ÉLETEM ÉS KOROM li szállás lett volna. Ez időtájban leginkább fogorvosi kezelés végett kellett gyakran bemennem a városba, de egyéb okokból is. December 8-án délután, alig két nappal a szörnyű légitámadás után saját kocsinkon mentünk be a városba. Margit a kislányokat látogatta meg a zárdában és Tóniékat a hadikórházban lakásukon, én pedig mindenekelőtt a Pannónia szálló éttermében a még ott talált törvényhozó asztaltársaság körében érdeklődtem a hasznos tudnivalók felől. Majd Schummel kezelő fogorvosomhoz mentem, aki Deák téri lakásunk közvetlen közelében, saját házában lakott. De az ő házát rettenetes állapotban találtam. A december 6-i szörnyű bombázás azt is elpusztította. A falak és a fedélszék még álltak, de minden egyéb, az összes bútorzat is, teljesen megsemmisült. A ház kertjében látható, két hatalmas bombatölcsér mindent megmagyarázott. A fogorvost és feleségét a pincében találtam meg. Ott kotorásztak a törmelékben. Az asszony a bombázás közben a kezét törte, s az gipszkötésben volt. A fogorvos ettől kezdve az Irgalmasok Kórházában rendelt, amit a hadikórház foglalt el. Schummel is hadi szolgálatot teljesített. Deák téri lakásunkon találkoztam Margittal. Ott a háziakkal is beszélgettünk, akikkel kezdettől fogva a legszívélyesebb érintkezésben voltunk. Majd egyet-mást fölpakolva kocsinkra, a zárdához mentünk, s onnét a kislányokat is magunkkal vittük Fertőrákosra. Máskor bejártam Sopronnak a légitámadástól leginkább sújtott városrészeit. Bizony borzalmas volt ezeket látni is. Ha bementünk Sopronba, időnk java részét a folyamatos légiriadók miatt többnyire óvóhelyen töltöttük. December 18-án is négy óra hosszat töltöttünk a Pannónia szálló pincéjében, mialatt Sopron második nagy légi bombázása végbement. Ekkor főként a nagy és elegáns Lővér-szállót és annak környékét bombázták. De a Pannónia falai és alattunk a pince betonpadlója is megremegtek ettől a bombázástól. Másnap (december 19-én) Fertőrákoson éltünk át hasonló légitámadást. E napon délelőtt 10 órakor kihallatszott falunkba a soproni riadó hangja. Nagy tömeg indult meg Pfeifferék barlangjához. Mi is mentünk a gyerekekkel. Sokáig időztünk a barlang előtt, figyelve a helyzetet. A Sopron fölött elvonuló repülők ezúttal nem bombázták a várost. Margittal már éppen haza akartunk térni fertőrákosi szállásunkra, de alig értünk ki az utcára, a ködös-felhős légből gyanús, közeli repülőzaj hallatszott. Jónak láttuk viszszasietni a barlangba. Még be sem léptünk a barlang nyílásán, és máris közelünkben ropogtak a bombák. Fertőrákos hegy tetején épült, 6-7 kilométerre Soprontól. A fertőrákosi hegyet keskeny völgy választja el egy lakatlan másik hegytől, amelyet erdő borít. Ezt a hegyet, amely Sopron és Fertőrákos között fekszik, bombázták. Több mint hetven bombát dobtak erre a hegyi erdőre, s azok ott hatalmas 276