Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

I. IFJÚSÁGOM ta nekünk, hogy Kánitz ősei nem működtek sohasem tudományos téren, s ezért az átöröklés természeti törvénye szerint Izidor nem volt idegileg megedzve a forszírozott agymunkára, ami őt a legjobb tanulóvá tette és az érettségi vizsgára való fölkészülés végső rohama szükségképpen kellett hogy letörje. Ily módon osztályunkból csak négyen indultunk az érettségi vizsgára, de az előző évről is volt egy pótvizsgázó, úgyhogy mégis öten érettségiztünk. A kitűzött időben reggel egybegyűltünk a gimnázium dísztermében. De a vizsga elnöke, a tankerületi főigazgató nem érkezett meg. Hóman Ottó

18 volt a főigazgatónk, Hóman Bálintnak, a neves történetírónak és későbbi kultuszminiszternek s a „népi demokrácia" egyik hősi áldozatának az apja. Nagy, hatalmas termetű, fekete hajú, félelmetesen komolyarcú ember volt, akit szigoráról évenkénti inspiciálásaiból már jól ismertünk és rettegtünk. Félelmünket fokozta, hogy megítélésünk szerint tanáraink még nálunk is jobban rettegtek tőle. A főigazgató délután megérkezett és estefelé, 6 órakor megkezdődött az érettségi. Éjfélig lámpafény mellett folyt a komoly aktus és szerencsés véget ért. Közben, vacsora idején, a főigazgató rövid félórára távozott. Azalatt a tanári kar pótvizsgázó társunkat kritikusabb tantárgyaiból levizsgáztatta és így senki sem bukott. Igaz, hogy praematurus sem lett senki. Én két kettes (latin és német) s a többi (görögből is) jeles osztályzattal értem meg. Éjfélkor egyik társunk, a helybeli Magyar Király szálló tulajdonosának fia, vacsorára hívott meg minket szállodájukba. Hamar megvacsoráztunk és együtt indultunk haza, ki-ki a saját szállására. (Az utcán összetalálkoztunk Várhelyivel. Felém fordulva szólt, mutatóujját is óvólag fölemelve: Vigyázzon, okos legyen." Csodálkozva néztem rá. Frissen érett fővel sem volt fogalmam, hogy miért mondja ezt. De e szavakból is szeretet sugárzott és ezért én mindig hálával gondoltam reá.) Másnap délelőtt megkaptuk az érettségi bizonyítványt és délután (pünkösd előtti szombaton) a legelső vonattal utaztam haza, Szelére. Személyesen vittem meg a hírt, hogy az érettségi éjnek idején szerencsésen végbement. Kálmán tanéve akkor még nem ért véget, s ő egyelőre még Szolnokon maradt. Az 1892. év őszén beiratkoztam a budapesti egyetemen jogásznak. Kálmán öcsém is Budapestre került a református gimnáziumba, és Burgéknál lakott. Berci akkor már honvéd huszárhadnagy volt, Géza pedig mint végzett jogász előbb törvényszéki joggyakornok, majd Pestvármegyében közigazgatási gyakornok lett. Ez utóbbi minőségében a nagykátai járásban teljesített szolgálatot, hol nagybátyánk, Dessewffy Emil volt a főszolgabíró. 18 Hóman Ottó (1843-1903) klasszika-filológus, egyetemi tanár 25