Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

VICZIÁN ISTVÁN: ÉLETEM ÉS KOROM Április 26-án este a rádióból értesültem, hogy végre kinevezték utódomat vitéz Mérey László nyugalmazott altábornagy,

353 volt szegedi hadtestparancsnok személyében. Régi ismerősünk volt, aki pár év óta farmosi vitézi telkén lakott. Járatosak is voltunk egymás házához. Április 28-án gépkocsin fölutaztam Budapestre kissé körülnézni hivatalomban és keresni az érintkezést utódommal, hogy a hivatalt átadhassam neki. О már előző nap keresett engem és üzente, hogy április 30-án (vasárnap) délután Szelén fog meglátogatni. Elvégeztem az utolsó tollvonásokat. Elkészítettük a hivatalátadási jegyzökönyvet. Azt részemről alá is írtam. Elbúcsúztam saját tisztviselői személyzetemtol, akik nekem mindig hűséges munkatársaim voltak. A főbb megyei tisztviselőket magamhoz kérettem, s úgy búcsúztam tőlük. A külső és az állami vezető tisztviselőktől, valamint a katonai parancsnokoktól, akikkel érintkezésben voltam, levélben vettem búcsút. Aztán pesti lakásunk útbaejtésével gépkocsin visszatértem Szelére. Ezúttal nem volt légiriadó. Április 29-én fölmentettem szolgálata alól a mellém beosztott vármegyei sofőrt is, hogy hivatali utódomat szolgálhassa ki. De az autó a tulajdonos Magyar Élet Pártja kívánságára továbbra is nálam maradt. Sőt a párt arra is fölkért, hogy a vármegyei pártelnöki tisztet továbbra is viseljem, mert ezután nem mindenütt nevezik ki a főispánt pártelnökké. Ugyanis egyes kis pártok is részt igényeltek maguknak a kormányzásban, tehát nem mindegyik főispán volt а МЕР tagja. Egyelőre Mérey sem. A pártok közti tárgyalások az együttműködésről illetve egyesülésről folytak, de igen nagy nehézségek merültek föl, mert egyes apró párttöredékek és teljesen jogosulatlan egyéni ambíciók, a német barátság révén, diktálni akartak az alkotmányosan létrejött többségi pártnak. Magában a MÉP-ben is egy 34 főnyi csoport különvéleményen volt, és abban a hitben, hogy a németek még nem vesztették el a háborút, óvták a többséget a németekkel való viszony lazításától. De az igen népes MEP-nek még így is megvolt a többsége. A harctéri helyzet is abban az időpontban állítólag elég tűrhető volt. A magyar csapatok a Kárpátok keleti (galíciai) lejtőin harcoltak, ahol amint mondták- a német arcvonal is megszilárdult. A légi bombázások pedig alábbhagytak. Április 30-án délután valóban megjelent nálunk Szelén Mérey, az új főispán. Igen népes társaságra talált, de uzsonna után kettesben másik szobába visszavonultunk. Tájékoztatást kért arról a helyzetről, amibe ő most teljesen avatatlanul belekerült. Én őszintén föltártam előtte azt az egészségtelen állapotot, ami Pestmegye adminisztrációjában uralkodik, mióta ott End353 Mérey László (1887-1965) altábornagy, az V hadtest parancsnoka, 1940-ben nyugdíjba vonult, a népbíróság elítélte majd felmentette 254