Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

VICZIÁN ISTVÁN: ÉLETEM ÉS KOROM igen erőltetik a légi terrortámadásokat, főleg Berlin ellen. Berlinben rengeteg az áldozat és az anyagi kár. A németek viszont mind erélyesebben fenyegetőznek, hogy újszerű és borzalmasnak jelzett fegyvereikkel rettenetes megtorlással fognak élni. De vajon a borzalmas támadások még irtózatosabb megtorlásával hová fajulhat még az emberiség őrült tánca a technikai fejlődés pusztító vívmányaival? Karácsonyra (1943) elkészült Tápiószele község elektrifikálása, és a szentestén először úszott villanyfényben a szelei kúria. A harcterekről is megnyugtatóbb hírek érkeztek. De a szent ünnep nyugalma csak viszonylagos volt, mert hátravannak még a nagy döntések. Az év utolsó napján (1943. december 31-én) meghallgattuk a rádió éjféli búcsúját az óévtől és az újév üdvözlését. Magunk részéről egyéni szempontból nem panaszkodhatunk az elmúlt esztendő ellen. Nemzeti jövőnk szempontjából azonban sok aggodalmat okozott, bár azok a szenvedések, amiket az óév elején még biztosra vettünk, hogy az év folyamán hazánkra rászakadnak, nem következtek be. Tehát viszonylag még szerencsés esztendő volt. De mit hoz az újév, illetve a háború az új évben, nekünk magyaroknak? Altalános felfogás volt az egész világon, hogy már az év elején óriási mértékben föllángol a háború és az ellenfelek a technika minden csodás, romboló eszközével fölszerelve törnek egymásra. Az angolok és amerikaiak nagy hangon hirdették a küszöbön álló, irtózatos erejű inváziójukat a tengereken át „Európa-erőd" ellen. A németek pedig példátlan erejű megtorlásuk eljövetelét. Igaz, hogy ideg-háború is folyt és hihetetlen méretű propaganda. Mi lesz hát? Az újévben rátör a pokol Európára, és eldől a háború és Európa sorsa? Avagy elposványosodik a harc és az unalom számolja föl a háborút? S e pokolban és bizonytalanságban miféle sors vár reánk, magyarokra? Ezek a gondolatok foglalkoztattak az évforduló alkalmából minden magyart. A január hónap elég simán kezdődött. De január végén (1944) a háborús politika ismét erősen izzik. Az orosz kommunisták folyton óriási, új erőkkel támadnak és az északi orosz front is mozgásba jött. Északon a németek eddig Szentpétervárnál álltak. De a kommunisták ekkor már némileg ott is visszanyomták őket. Az angolszászok meg Rómától délre hajtottak végre újabb partraszállást. Ott ugyan még nem éleződött ki a helyzet, de ugyanők politikai téren fejtettek ki szörnyű nyomást a semleges országokra. Argentínát már rákényszerítették, hogy a németekkel és japánokkal a diplomáciai összeköttetést megszüntessék, és főleg Spanyolországot szorították. Ezidőtájban gyengélkedésem miatt a szobát őriztem. A belügyminisztériumból érdeklődtek, hogy sürgős ügyben mikor mehetnék föl a minisztérium240