Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

I. IFJÚSÁGOM szereplő tanáraink is voltak, köztük Négyesy László,

10 Alexits György,

11 Posch Jenő,

12 a filozófus stb. Alexits a „Magyar Nyelvőr"-nek is munkatársa volt s az ő biztatására Zoliival mi is nagy szorgalommal gyűjtöttük a népköltészeti adatokat, amelyekből több közölve is lett akkor nevünk alatt a Magyar Nyelvőrben. Időnk túlnyomó részét a tanulás foglalta le. Rengeteg sok leckét adtak föl. De utóbbi éveinkben már az országos események is érdekeltek minket és lelkesedéssel olvastuk az újsághíreket, a véderővita idején (1889-ben) a pesti egyetemi hallgatók hazafias tüntetéseiről, akik utcai fölvonulásaikban taktusra zengték az „Abzug Tisza, abzug Csáky, abzug báró Fejérváry" kezdetű nótát. Képviselőválasztáskor természetesen a 48-as Polónyi Gézának

13 drukkoltunk és fájlaltuk, mikor kevés szavazatkülönbséggel Szolnokon elbukott. Csak az vigasztalt, hogy Hajdúszoboszlón viszont megválasztották. Ez a „pártállásunk" azonban nem gátolt minket abban, hogy meghallgassuk Kiss Ferenc

14 kormánypárti jelölt programmbeszédét, a szolnoki Vigadó nagytermében. Horthy István

15 kenderesi földbirtokos, a Szabadelvű Párt szolnokmegyei szervezetének az elnöke, az ország későbbi kormányzójának az apja, Thonet-széken állva, vázolta a politikai helyzetet és lelkesítette a kormánypárti választókat, akiket akkori szokás szerint „tisztelt elvtársaim"-nak szólított, beszéd közben gyakran ismételve ezt a megszólítást. Ez a megszólítás akkor még általános szokás volt a polgári pártok körében és csak akkor hagyták el ezt, mikor a marxisták „népszerűtlenítették" az „elvtárs" fogalmát. 1889 őszén már Kálmán öcsénk is velünk jött Szolnokra. Akkor kezdte az I. osztályt. De neki is túlságos volt a szolnoki szigor. A második osztályt már meg kellett ismételnie. Közben, 1891 tavaszán, pünkösd napján rendezte meg a kultuszkormány az első budapesti országos tornaversenyt a középiskolák számára. Mi is Zoltival nagy örömmel készültünk rá. Ennek hatása alatt Csáky Albin kultuszminiszternek minden korábbi bűnét megbocsátottuk, amit a véderővita idején elkövetett. Hazulról is megkaptuk az engedélyt, hogy részt vehetünk a versenyben. Budapesten mi, szolnokiak a lipótvárosi Bazilika mellett egy iskolában voltunk elszállásolva. A versenyre való gyülekezés pedig a Károly-kaszárnya (a későbbi Központi Városház) udvarán folyt le. Diákok ezreivel vonultunk onnét ünnepélyesen a Városligetbe, hol a verseny végbement. 10 Négyesy László (1861—1933) irodalomtörténész, később egyetemi tanár 11 Alexits György (1864—1936) irodalomtörténész, nyelvész 12 Posch Jenő (1859—1923) filozófus, pedagógiai író, az MTA tagja 13 Polonyi Géza (1848-1920) politikus, képviselő, később igazságügyi miniszter 14 Kiss Ferenc (1862-1948) református lelkész, későbbi teológiai tanár 15 Horthy István (1830-1904) földbirtokos, főrend 23