Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

VICZIÁN ISTVÁN: ÉLETEM ÉS KOROM Beszélgetésünk közben az érseki titkár jelentette, hogy gróf Esterházy Móric

303 megérkezett, de a hercegprímás várakozást intett és tovább folytatta Gömbös Gyulával szemben kifejlődött viszonyának ismertetését. Elmondta hogy Gömbös az ő NEP-szervezetébe kinevezte az ő papjait tisztségviselőknek és fogadalmat vett ki tőlük. Ezt a prímás nem tartotta megengedhetőnek, mert az ilyen politikai fogadalomellentétbe hozhatta a papokat az egyházi fogadalmakkal, és ezért megtiltotta az ilyen politikai tisztségek viselését. Hosszasabban fejtegette ezt a hercegprímás előttem. Közben az érseki titkár már másodszor jelentette gróf Esterházy jelenlétét, de a prímás annyira belemelegedett a beszélgetésbe, hogy én is megkockáztattam annak közlését, hogy most is pártot szervezünk, de másképpen és fogadalom nélkül, és nagyon nélkülözzük, hogy a katolikus papság nem vállalhat pártvezetőtisztséget, ami pedig közérdekből, de katolikus érdekből is fontos volna. A prímás nagyon nyájasan hallgatta szavaimat. Ekkor már állva beszélgettünk. Már el is búcsúztam tőle. De ő karon fogott és úgy kísért lassú léptekkel, minduntalan meg-megállva, a másik termen is át a kijáró ajtóig. Közben fejtegette, hogy miért nem lehet a papoknak politikai tisztséget vállalniuk. Végül is nevetve mondta: „no de úgy látom, hogy nekünk nagyon sok megbeszélni valónk volna egymással", és a kijárati ajtó előtt ismét kezét nyújtotta. Ekkor én még vonatkozással a hosszas beszélgetésünk korábbi szakában részemről mondottakra, ismételten kértem, hogy ha panasz lesz reám, legyen kegyes engem magához rendelni, hogy minden lépésemről személyesen adhassak teljes fölvilágosítást. A hercegprímás erre igen megértően mosolygott s a legszívélyesebben búcsúzott. Kilépve fogadó szobájából, már jött velem szemben gróf Esterházy. Esterházy Móric „városatyatársam" volt s a fővárosi közgyűlésekről ismertem. Öt is üdvözölve, sietve tértem vissza a megyeházára. A hercegprímás május 13-án viszonozta látogatásomat. Érkezése 1 órára volt jelezve. Pontosan érkezett és hosszasan, nagyon barátságosan elbeszélgetett velem. Főleg közérdekű gazdasági kérdésekről volt szól. Többnyire ő beszélt. Úgy látszott, hogy jól érezte magát. Közben megkérdezte, hogy nem tartóztat-e föl munkámban. Udvarias, megnyugtató szavaimra tovább maradt. De titkára ránk nyitott és jelezte, hogy még további programmjuk is van. Erre a prímás mosolyogva fölállott, de miközben a szomszéd szobán át az előszoba felé vezettem, útközben is megállt és még állva is sokáig beszélgettünk. Látogatása jó 3

/t óra hosszat tartott. Ekkor nyájasan elbúcsúzott. De én mentem vele tovább előszobán, folyosón, és lépcsőn le a kapualjáig. Az al303 Esterházy Móric (1881-1960) politikus, 1917-ben néhány hónapig miniszterelnök, majd tárca nélküli miniszter, 1931 után újra parlamenti képviselő 228