Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

V1CZIÁN ISTVÁN: ÉLETEM ÉS KOROM Később Baltazár a Pesti Naplóban írt egy cikket, amelyben követelte, hogy a kormány adja vissza a föloszlatott szabadkőművességnek az egyesülési jogot és elkobzott vagyonát, mert a szabadkőművesség mindég hazafiasán és jótékonyan működött. Baltazár cikkére az Új Magyarságban (Milotay

299 lapjában) nyílt levélben válaszoltam. A nyílt levélben csodálkozásomat fejeztem ki, hogy Baltazár még mindég nem tudja azt, amit mindenki tud, nevezetesen hogy a magyarországi szabadkőművességnél a jótékonyság csak külső lepel volt, amely mögött a páholyok rendszeresen és tudatosan készítették elő hazánkban a proletárdiktatúrát. És mikor azt megcsinálták, még el is dicsekedtek vele, hogy az az б művök volt. A magyarországi páholyokban az újonc szabadkőműveseket ún. „oktató munkában" arra nevelték, hogy „nincs Isten és hogy a papok az igazság örökös ellenségei, a butaság és hazugságok bajnokai, a butaság és népelnyomás hívei, reakciós lovagok, a fölvilágosodás halálos ellenségei" stb. („Kelet" folyóirat 1911. évi 9. számában). „Ezt a szervezetet akarhatná éppen egy pap, pláne főpap újból föltámasztani?" Baltazár erre a nyílt levélre „kedves barátom" megszólítással, bár soha sem találkoztunk egymással) magánlevélben válaszolt. Levelében előre bocsátotta, hogy ő nyílt levélre csak akkor szokott hasonlóan nyílt levélben válaszolni, ha a nyílt levelet neki megküldték. „De Te - írta - nem küldted meg. Azért csak magánlevélben válaszolok." Ezután azt írta, hogy nagyon figyelemreméltók a nyílt levélben foglaltak, de „ezeket ne nekem mondjad, hanem a szabadkőműveseknek", mert ő sohasem volt az. Kevéssel ezután történt az említett miskolci kirándulás, amely alkalommal Ravasz püspök, kíséretével együtt, látogatást tett az ottani református püspöknél, a gyengélkedő és állandóan szobáját őrző Révész Kálmánnál.

300 Mikor az öreg Révész püspök nevem említését hallotta, a nyakamba borult s átölelve mondta nekem. „Nagyon örülök, hogy megismerhettelek téged, aki — végre valaki — olyan jól megmondtad az igazságot annak a gazembernek." Ennél az üdvözlésnél közvetlenül mellettünk állt Ravasz püspök, aki valaha régen maga is tagja volt az egyik kivételesen hazafias hírben állott erdélyi páholynak, de minden jel szerint szakított a szabadkőművességgel. Ezt mutatta egész élete és tanítása, ami soha semmi tekintetben sem azonosult a szabadkőműves ideológiával. Révész püspök szavai hallatára Ravasznak egyetlen arcizma sem mozdult meg, ami belső érzését elárulhatta 299 Milotay István (1883-1963) újságíró, politikus. A két világháború közötti időszak egyik legnagyobb hatású, egyre inkább jobbra sodródó publicistája, az Új Nemzedék, a Magyarság, majd 1934-től az Új Magyarság szerkesztője ill. főszerkesztője. 300 Révész Kálmán (1860-1931) teológus, miskolci lelkész, 1918-tól a tiszáninneni református egyházkerület püspöke. Szerepeltetése azt jelzi, hogy Viczián István ama cikkét inkább a Magyarságba írta, 1934 előtt ugyanis így hívták Milotay lapját. 226