Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

V KORMÁNYZATI RENDSZEREM A VARMEGYE ELÉN A fővárosnak én is örökös törvényhatósági bizottsági tagja, sot felsőházi tagja is vagyok és emellett az ottani törvényhatósági bizottsági tagcsoportnak egyik társelnöke. Most a főpolgármester beteg, és tegnap telefonon engem kért meg, hogy helyettesítsem őt mint elnököt a pártértekezleten és a párt elnöki tanácsában. Jelezte azt is, hogy a főváros polgármestere jelentkezni fog nálam. A polgármester mindjárt jelentkezett is szintén telefonon, és megállapodtunk, hogy azonnal fogadom referálás végett. Jött is, referált és megbeszéltünk mindent, amit kellett. Este elnököltem előbb a párt elnöki tanácsában, utána a pártértekezleten. Ott voltak a polgármester, alpolgármesterek és tanácsnokok, s ezek a bizottsági tagoknak megadták a kívánt fölvilágosításokat. A megbeszélésekhez képest a tanács javaslatain módosítások is történtek. Azok a főtisztviselők nem tagjai a pártnak. Ok ott csak mint városi tisztviselők jelennek meg. Látod, ez az igazi önkormányzat. Ezt akarom én, és mióta tőlem függ, ez érvényesül Pestmegyében is. De ti nem jöttök a többségi párt körébe, nem tagokként, hanem mint a vármegye tisztviselői sem. Sőt, amiben mi a pártban megállapodtunk, és amit a közgyűlésen a többségi elv alapján határozattá emeltünk, ti szembefordultok azzal. Ti, az önkormányzati testület választott tisztviselői csináljátok, hogy egyesek panaszolják a közigazgatási bíróságnál a valódi önkormányzat akaratának alkotmányos és törvényes megnyilvánulását. A fővárosnál sokkal demokratikusabb szellem él." Pillanatra sem gondoltam, hogy az alispán hangulat- és magaviselet változása őszinte és végérvényes. De ettől eltekintve is, a Vármegyei Közjóléti Szövetkezet ügyét, mint annak felügyelőbizottsági elnöke, tehát mint a bíróság előtt is felelős személy, nem hanyagolhattam el. A vármegyei Közjóléti Szövetkezet felügyelőbizottsági ülésén, már 1943. május 6-án részletesen kifejtettem és jegyzőkönyvbe vétettem aggályaimat az igazgatóság ügyvitelével és gazdálkodásával szemben. Jelentést tettem a belügyminiszternek is, és revizor kiküldését kértem. A szeptember 17-én (1943) tartott igazgatósági ülésen, mint a felügyelőbizottság elnöke, erélyesen föltártam az ügyvitel nagy rendetlenségét. A szövetkezetnek rendes könyvvitele sincsen. Anyagnyilvántartást nem vezetnek stb. Mindezt a vezető személyek abszolút hozzánemértése és indolenciája

293 okozza. Hiányok is mutatkoznak. Jeleztem, hogy a helyzet olyan, amelyben az alapszabályok, illetve a törvény kötelességévé teszik a felügyelőbizottságnak, hogy a közgyűlést saját maga összehívja. Ezt jegyzőkönyvbe is vétettem azzal a megjegyzéssel, hogy a közgyűlést a felügyelőbizottság csak azért nem hívja össze saját hatáskörében, mert az igazgatóság már összehívta. 293 közönye, renyhesége 223