Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

V. KORMÁNYZATI RENDSZEREM A VÁRMEGYE ÉLÉN Nekem nem volt szándékom fölszólalni, de Tomcsányi Móric beszéde után kénytelenítve éreztem erre magamat. „Tomcsányi Móric hazafias aggodalmát, - mondtam — azt hiszem, mindnyájan átérezzük. A vármegye, mint az alkotmány védőbástyája, minden igaz magyar embernek szívéhez van nőve. Elődeink is sokat harcoltak ennek a mi nagyszerű jogintézményünknek a védelmében, amely jogintézményünk viszont megvédte hazánk és nemzetünk létét. De az idők változtak. Ma már a vármegyei önkormányzatot egészen más veszedelem fenyegeti, mint hajdan, olyan veszedelem, amiről a vármegyei önkormányzat régi, klasszikus hívei még csak nem is álmodtak. „Teljesen megváltozott a helyzet, mert hajdan, a nemzeti ellenállások korában, legutóbb még 1905/06-ban is, a vármegyei tisztviselők mind a nemzeti ellenállást folytató önkormányzati tagok testéből való test és véréből való vér voltak, azokkal egy szív és lélek. De aki megnézi a mai helyzetet, láthatja, hogy ma már nem így van. Manapság a minisztériumokban kezdő tisztviselői állások már nincsenek is. Hanem a minisztériumok tisztviselőkara legfőképpen a vármegyék tisztviselői közül regrutálódik. A minisztériumok ezzel a vármegyék kezdő tisztviselői státusának legjavát fölszívják. A vármegyék más, élelmesebb tisztviselői pedig a mai helyzetben a közgazdasági életben helyezkednek el. Manapság pályázók hiányában a vármegyei díjas gyakornoki állásokat sem tudjuk mind betölteni. Minden kvalifikált pályázót azonnal föl kell vennünk. Nincs kellő utánpótlás, még kevésbé szelekció. Pláne arról, hogy csakis saját megyebelit vegyünk föl, szó sem lehet. És mindezeknek az a természetes következménye lett, hogy a vármegyei tisztviselői karokban nem csak a saját vármegyével való egy test és lélek tudata nem él többé, de — tisztelet a kivételnek - nem igen találjuk bennük már a régi vármegyei tradicionális szellem érzetét sem. Könnyen elképzelhető, micsoda nemzeti veszedelmet jelenthet az, ha ilyen közömbös szellemű tisztikar, mint az önkormányzatban rejlő hatalom kezelője, egyrészt befejezett tények elé állítja a laikus önkormányzatot és másrészt a vármegye védőbástyafalai közül lövöldöz a jószándékú nemzeti kormány felé. Nem is szólok arról, hogy mit jelentene az, ha az ilyen tisztviselői klikk nemzetiségi vidéken esetleg partikuláris vagy szeparatisztikus célok szolgálatára adná magát. De a tisztviselői klikk ma már megtalálható színtiszta magyar vármegyében is. Ilyen helyzetben a vármegyei tisztviselők áthelyezhetése sokszor az önkormányzatnak is érdeke lehet." A professzor maga is nagy meglepetéssel hallgatta a gyakorlati életnek ezeket az újabb tapasztalatait, s azok nagy megértésre találtak a felsőházi 209