Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

V KORMÁNYZATI RENDSZEREM A VÁRMEGYE ÉLÉN bizottsági tagot hívott össze hivatalába, akik Lukács Béla kívánságára elmondták véleményüket. Végül én is hozzászóltam a kérdéshez. A beadványt jogban járatlan emberek ügyetlen próbálkozásának mondtam, amivel a vármegye közgyűlése kétségkívül kurtán végez, ha fölvilágosítják, hogy bármennyire kívánatos is a vármegye bizalma a főispánnal szemben, de alkotmányunk értelmében a hivatali esküt tett főispán törvényes működése nem függ a közgyűlési többség bizalmától. Tehát a főispánnal szemben való bizalmatlansági javaslatnak mint a vármegyei önkormányzat jogkörén kívül esö kérdésnek érdemleges tárgyalása teljesen céltalan volna, s azért meg sem engedhető. Lukács miniszter hallván ezt, félrehívott és fölkért, hogy szólaljak föl a közgyűlésen és mondjam el ott is a most mondottakat. Részemről kész voltam erre. Azután bizalmasan megbeszéltük a vármegye dolgait. Lukács aziránt is érdeklődött, hogy kit tartanék alkalmas embernek Pestmegye főispáni székébe. Én Kóczán Gáspár

260 nevét említettem, de óva intettem a minisztert, hogy belátható időn belül Barcsayt elejtsék, mert ezt a nyilas ellenzék saját diadalaként könyvelné el. Ezt Lukács is belátta. A rendkívüli közgyűlés pár nap múlva összeült kizáróan M. M. indítványának a tárgyalása végett. A törvény értelmében ilyen önálló indítvány esetén a közgyűlés mindenekelőtt afölött határoz, hogy kívánja-e azt érdemlegesen tárgyalni. S ehhez csupán két bizottsági tag szólhat hozzá. Szólásra első helyen engem írtak föl. Beszédemben mindenekelőtt megróttam a vármegyéhez intézett beadvány durva és ildomtalan hangját és hozzátettem, hogy ilyen hanghoz ebben a teremben nem vagyunk hozzászokva. Ebben a történelmileg megszentelt teremben valaha is kemény harcok folytak. Száz évvel ezelőtt itt vívta egymással sorsdöntő harcát Széchenyi és Kossuth. S e heves harc folyamán ebben a teremben nevezte Kossuth Lajos politikai ellenfelét a legnagyobb magyarnak. Rámutatva Kossuthnak és Széchenyinek a falon függő arcképeire, mondtam, ezek a képek figyelmeztessenek mindenkit, aki itt a régi tradicionális, nemes hangot durvasággal akarná fölcserélni. Ezután rátértem az indítvány érdemére. Nem értem, — mondtam — hogy az indítvánnyal voltaképpen mi célt akarnak szolgálni, mert a főispán egyedül a kormány bizalmától függ, de nem a közgyűlés többségétől. Pestvármegye a múltban sokszor vívott kemény harcokat alkotmányellenes kormányokkal és főispánokkal szemben, legutóbb 1905-06-ban, amely harcnak emlékét őrzi a terem falára erősített márványtábla. De arra még nem volt eset, hogy a vármegye bele akarjon avatkozni az alkotmányos nemzeti kormány törvényes hatáskörébe, pedig ezt jelentené, ha a vármegye önkormányzati jogkö260 Talán Kóczán Gáspár (1906-1976) földbirtokosról van szó. 185