Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

IV AZ ÉN POLITIKÁM fillérben volt megállapítva, a vaj céljára szolgáló tej csak 8 fillérért volt értékesíthető, ami a termelési költségeket sem érte el. Ennélfogva azok a gazdák, akik nem tudtak tejszállítási engedélyhez jutni, igyekeztek tejfölöslegüket illegitim úton tejként értékesíteni, vagyis becsempészni Budapestre, és ezek rendszerint a kisebb gazdák voltak. így fejlődött ki az ún. „betörő tej" fogalma, amely névvel a tej kartell bélyegezte meg a tejszállítási engedélyről lemaradt gazdák tejét. Kapóra jött, hogy az egyik legnagyobb fővárosi tejértékesítő vállalat főembere, tehát a tejkartellnek is érdekeltje, 1930. június havában előadást tartott az egységes pártban a tejkérdésről, hogy saját elgondolásaikat népszerűsítsék képviselői körökben. Az előadást vita követte. A megindult vitában egyes képviselők éles támadást intéztek a főváros adminisztrációja ellen abban a téves hitben, hogy a főváros zavarja „szerencsétlen" intézkedéseivel a tej értékesítését. En azonban nyomban fölvilágosítottam a pártot, hogy a fővárost semmi gáncs sem érheti. A főváros semmiféle tejértékesítési politikát sem folytat. Nem is folytathat. A tejforgalmat földmívelésügyi miniszteri rendelet szabályozza (az ún. tejrendelet), amit mint minden miniszteri rendeletet a főváros, illetve a polgármester éppúgy köteles pontosan végrehajtani, mint a vármegyék, illetve az alispánok is az oda szóló miniszteri rendeleteket. A polgármester, illetve a fővárosi adminisztráció tehát nem lehet felelős. A fővárost semmiféle érdek sem fűzi a tejrendelet pontos végrehajtásához. Sőt ellenkezőleg, a fővárosnak is nagy anyagi kára van abból, mert a főváros maga is nagygazda, hatezer holdas haszonbérlete van és azon nagy tehenészete. A főváros saját tejét 14 fillérért adja el. Még szerencse, hogy enynyiért eladhatja. Viszont azt a temérdek tejet, amit kórházaiban és egyéb intézeteiben fölhasznál, 38 fillérért kénytelen megvásárolni. Esetleg talán éppen saját 14 filléres tejét veszi meg annyiért. Azután megmagyaráztam, hogy voltaképpen mi az a sokat gyalázott „betörő tej", amit szintén becsületes gazdák fejnek, akik elég szerencsétlenek, hogy nem kapnak tejszállítási engedélyt, pedig ők is éppolyan gazdák, mint más. Ellenben ilyen engedélyt ipari vállalatok is kapnak, például a hatvani cukorgyár, amely párezer fejős tehenet tart el a gyár moslékjából, ahol a tej nem mezőgazdasági produktum, hanem ipari melléktermény. Ezek elmondása után képviselőtársaimhoz fordulva azzal fejeztem be beszédemet: ne szidjátok a fővárost, hanem gyertek oda, és ott győződjetek meg az igazságról. Ezennel meghívom az egységes pártot a fővárosi legnagyobb községi párt nevében. Küldjetek ki megbízottakat. Ott a polgármester és a többi szakközegek, valamint a többségi községi pártok vezérei fognak titeket a kérdés minden részletéről informálni. És csak azután ítéljetek a főváros felett. Ha pedig nem jönnétek, akkor nem lesz jogotok a fővárosi adminisztrációt megróni. 159