Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

VICZIAN ISTVÁN: ÉLETEM ÉS KOROM téri tárca vállalására fölkérni, de nem rögtöni átvétellel, hanem csak pár hó­nappal későbbre és sohamegnemadomra. Egyszer egy pénzügyi törvényjavaslat került a parlament elé, melynek némely rendelkezéseivel mi, a keresztény-nemzeti gondolat hívei nagyon elégedetlenek voltunk. Ekkor Horánszky Dezső 200 képviselő, a puritán jel­lemű, kiváló közgazdász félrevont engem és négyszemközt azt mondta: Teljesen igazgatok van, de hagyjátok a dolgot, mert ez a hozandó törvény úgy sem lesz végrehajtva. Tudniillik — tette hozzá — szeptemberben már ő lesz a pénzügyminiszter (ezt júniusban mondta) és ő nem fogja végrehajta­ni. Ezután elbeszélte azt is, hogy nemrégen Bethlen magához kérette a nya­ralójába. A kora hajnali órákra tűzött ki neki terminust és akkor fogadta pongyolában. Ilyen szokatlan időben és módon ajánlotta föl neki a pénz­ügyi tárcát szeptemberre, amit ő el is fogadott. Ezt a bizalmas közlést öröm­mel vettem tudomásul. Azonban nemcsak a nyári szünet, hanem már szep­tember és október is elmúlt. Valamikor november vége felé aztán megkér­deztem Horánszky Dezsőtől, hogy mi van már az ő pénzügyminiszterségé­vel. E kérdésre Horánszky arca hirtelen lángvörös lett és azt felelte: „Kér­lek, én soha nem fontos, hogy leszek-e vagy nem, de ha közben mást gon­dolt, lehetett volna benne (ti. Bethlenben) legalább annyi tisztesség, hogy bármivel kimentse magát, de erre sem érdemesített engem." Ezt tudván, efféle lehetőségre gondoltam Rassayval szemben is, mikor 1924 őszén Rassay fölszólalt a nemzetgyűlésen és beszédében afféléket is mondott, hogy a kormánypártban „titkos fajvédők" vannak, akiket a párt vezetősége szeretne a pártból kiugratni, de azok nem ugranak. Közben a szintén jelenvolt Bethlen felé jelentőségteljesen kacsingatott, majd hirtelen rámmutatva így szólt: „Ön is titkos fajvédő, Viczián képviselő úr!" Erre én összefont karokkal és a legnagyobb nyugalommal rögtön vissza­szóltam Rassaynak: „Miért mondja, hogy titkos fajvédő vagyok, mikor min­dig nyíltan védtem a fajomat." Ez a válasz Rassayt szemmelláthatóan meg­lepte. Bethlenre tekintett, aki mogorván nézett maga elé és egyetlen arciz­ma sem rezdült meg. Hamarosan ezután (1924. október 24-én) bővebben is válaszoltam Ras­saynak, a nemzetgyűlés naplójának följegyzése szerint is e szavakkal: „Ras­say képviselő úr azt mondta, hogy nála sokkal előkelőbb helyről már há­romnegyed éve igyekeznek engem kiugratni a pártomból, de én nem ug­rom. (Derültség. — Eckhardt Tibor: Inkább marasztalják.) Én is olvastam ilyenféle híreket egyes liberális lapokban, de óva intem Rassay képviselő urat, hogy e lapok híreinek fölüljön, még akkor is, ha azt a lapot esetleg ő saját maga szerkeszti is. (Derültség a jobboldalon). Ezek a lapok nemcsak 200 Horánszky Dezső (1869-1927) agárpolitikus, országgyűlési képviselő 144

Next

/
Oldalképek
Tartalom