Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

IV. AZ ÉN POLITIKÁM hatása alatt a főmester-testvér (dr. Mayer Lajos) a munkát öt percre fölfüggesztette." (Idézet az ülés jegyzőkönyvéből.) A győri Filantrópia-páholy 1907. február 13-án tartott ülésében ismét Kallós Henrik titkár beszélt. A jegyzőkönyv szerint egyebek között ezeket mondta: „Kifelé a szabadkőművesség hivatását abban látja, hogy a szabadkőművességnek közre kell működnie, hogy a készülőben levő nagy társadalmi átalakulás vér nélküli legyen. A szabadkőművességnek most már tényleges közreműködéssel kell részt vennie a szociális organizációs munkájában." Ezt annál inkább tennie kell, mert a „szabadkőművesség régi ellenfele, a klerikalizmus is kacsintgat a szocializmus felé. A klerikalizmus új népbolondító rendszert konstruált meg, amely kisajátította a keresztényszocializmus nevet. [...] Utal arra, miként kínálgatja a pápa a lelkekre való befolyását cserébe az egyház világi hatalmáért az összes fejedelmeknek, amint butítja a népet a mennyekbe jutás ígéretével csak azért, hogy a nyáj megmaradván a Krisztus-elemben, tovább engedje magát nyírni. Az, hogy a klerikalizmus akar a szocializmus vezetésére vállalkozni, a szabadkőművességnek kétszeresen teszi kötelességévé, hogy az utcát ő vezesse a mai féktelen izgatók helyett szabadkőműves mérséklettel és szabadkőműves bölcsességgel." A budapesti Demokrácia-páholy könyvtárának 84. számaként 1911-ben Humánus álnév alatt kiadott, „Gondolatok az emberi jólétről" című könyvben (110. lap) olvashatók a következők: „Meggyőződésem szerint a földbirtoknak köztulajdonba vétele képezi egy tökéletes társadalmi rend legbiztosabb alapját." Ezekből a szórványos adatokból is látható, hogy a szabadkőművesség már jóval az első világháború előtt át volt itatva a bolsevizmus összes hittételeitől. De hogy mi volt a szabadkőművesség már abban az időben, megtaláljuk egy összefoglaló előadásban is, amely megjelent a Szimbolikus Nagypáholy hivatalos közlönyének, a Keletnek 1911. évi 9. számában. Ezt az előadást a Kelet „oktató munkának" nevezi, ami egyenesen a kezdő szabadkőművesek kioktatására készült. Szerzője az egyik vidéki páholynak, a Dél-páholynak a tagja, hihetőleg a főmestere volt. Ez az előadás a szabadkőműves-alkotmány magyarázásával kezdődik. Az előadó maga is azt fejtegette, hogy a szabadkőműves-tanonc hiába olvassa azt, nem érti meg. Persze hogy nem érti meg, mondtam én a nemzetgyűlésen, mert abban egészen más van, mint a jóváhagyott alapszabályokban. A szabadkőműves előadó azután azt magyarázta meg, hogy voltaképpen mi a páholy. Megállapította, hogy minden páholy alája van rendelve a nagypáholynak és annak rendelkezéseit teljesíteni köteles. Majd így folytatta: „Bizonyára hallottátok már, hogy a páholyok sok jót tesznek. A profán világ alig is tud rólunk egyebet, csak azt, hogy a páholyokban jótékonyságot gyakorolnak. Hát ebben van is valami igazság. A nyomorúság enyhítése csakugyan részét teszi munkánknak. [...] Sőt volt idő, mikor a páholyoknak 135