Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

VICZIÁN ISTVÁN: ÉLETEM ÉS KOROM merus clausus változatlan fenntartása mellett. Ezt a mozgolódást Viczián úr vezeti. Egyszer azt mondták róla: jó éjszakát, Viczián brigadéros. Másnap azt mondottuk róla: pfuj, pfuj, pfuj, Viczián úr. Az egységespárt fajvédőinek derék vezére nem jelentkezett sem az egyik alkalommal, sem a másik alkalommal, mert büszke ellenforradalmán homlokán bizonyára ott érezte a moszkvai ötágú szovjetcsillagnak legalább halvány ragyogását. Ha nem többet, akkor azt az egészen halvány ragyogást, amelyet egyszerű polgárkörökben szégyenbélyegnek szokás nevezni. [...] Ha olyan dacos ellenforradalmár valaki, amilyen ellenforradalmár gyanánt Viczián István veri most a mellét, akkor tetszett volna kiállani a barrikádokra 1919 elején. Pfuj, pfuj, pfuj, Viczián István uram, bizony pfuj, pfuj és a numerus clausus amúgy sem szép ügyét még sokkal csúnyábbra változtatja Uraságod becses felhevülése." Ezt már nem lehetett szó nélkül hagyni, és mindjárt másnap (1925. december 16-án) fölszólaltam a nemzetgyűlés éppen folyamatban levő indemnitási vitájában, és beszédemben szóvátettem a ,Világ" szemérmetlen támadását.

178 Mindenekelőtt fölolvastam a Világ cikkéből az imént idézett részeket. A jobboldal zajosan méltatlankodott. Mokcsay Zoltán

179 közbekiáltott: „Gyönyörű stílus, büszke lehet rá a zsidóság!" Urbanics Kálmán

180 követelte, hogy „ki kell irtani az ilyen hangot!" A kisgazda Forgács Miklós

181 is megjegyezte: „Azt mondják, nincs sajtószabadság!" A baloldal nyugodtan viselkedett. Ezután a következőket mondtam: „Erre a támadásra közbevetőleg mindenekelőtt azt jegyzem meg, hogy az ebben a cikkben említett két korábbi támadásra azért nem reagáltam, mert én ezt a lapot nem tartottam arra érdemesnek. (Helyeslés jobbfelol.) Nem tartottam pedig érdemesnek azért, mert - miként a következőkben ki fogom mutatni —, ez a lap egy titkos társaságnak, a titokban, úgy látszik, ma is működő szabadkőművességnek a lapja, következésképpen én nem vagyok hajlandó a jól védett leshelyekből felém támadást intéző egyének helyett azok strohmannjaival vagy béríróival hadakozni. Ami pedig azt illeti, hogy miért nem tetszett nekem kiállani 1919 elején a barrikádokra, erre azt felelem: egyebek közt azért sem, mert nem voltak barrikádok. A Világ című újság rosszhiszeműségét kétségtelenné teszi az, hogy én mind e mai napig semmiféle mozgolódást a numerus clausus ügyében sem az egységespártban, sem azon kívül nem vezettem, ilyen mozgalomban nekem részem nincs, nem is volt, sőt az utóbbi időben erre vonatkozólag egyáltalán senkivel még csak szót sem váltottam. Ezt tisztára csak a Világ talál178 NN 1922-27, XXXVIII. kötet, 164-169. 179 Mokcsay Zoltán (1872-1943 után) kormánypárti képviselő, főispán, író 180 Urbanics Kálmán (szül. 1884) főszolgabíró, nemzetgyűlési képviselő Isi Forgács Miklós (szül. 1879) nemzetgyűlési képviselő 128