Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

I. FEJEZET Ifjúságom Tápiószelén, Pestmegyében a Duna-Tisza közén születtem 1874. június 24-én, szüleim házában, melyet apám saját tervei szerint építtetett 1865ben tágas udvartérrel, szép, nagy kert közepén. Családunk, illetve nemzetségünk az én születésemkor már régen Szelén élt. Nemzetségünknek én már az ötödik Szelén lakó nemzedékéhez tartoztam. Még azelőtt pedig régi, családi hagyományok szerint Erdélyből származtunk, honnan két Viczián-testvér vérzivataros időkben menekült az anyaországba. Ilyen idők Erdélyben a XVI. és XVII. századokban voltak. Többet erről nem tudunk. Csupán azt még, hogy a XVII. század vége felé két Viczián tűnt föl az anyaországban, Miklós és István. Miklós Gömörben lakott. Leszármazottainak állítása szerint a gömörmegyei Nyustyán birtoka is volt. István pedig, akit régi családi írások „ex comitatu Hont oriundus"-ként említenek, s akitől mi is származunk, a XVII. század vége felé s a következő század elején a nógrádmegyei Nagyorosziban élt népes családjával. Mikor ez a Viczián István még Nagyorosziban lakott (hihetőleg ott is halt meg) ugyanakkor családunk nőági elődei: Laszkáry János és felesége, Tercsy Borbála a hontmegyei Pribélen laktak. Ennek a Tercsy Borbálának Tápiószelén volt nőtestvérével közös birtoka, melyet pont az 1700. év újévnapján a hozzá tartozó ház jobbágytelekkel és „minden appertinenciáival" (regálék, korcsma, vízimalom stb.-vel) együtt 400 tallérért zálogba adtak Murányi „komájuk uruknak". Történt ez kevéssel a török hódoltság megszűnése után. Ezt a zálogbirtokot aztán a XVIII. század 20-30-as éveiben Laszkáry Erzsébet (János és Tercsy Borbála lánya, Nikléczy Sámuel felesége) kezdte a zálogból részletekben kiváltani. A visszaváltott földeket utóbb fiára, Nikléczy Mihályra hagyta. Nikléczy Mihály a XVIII. század közepe táján (talán előbb is) már tápiószelei földesúr volt. Ugyancsak a XVIII. század elején (1715) a Nagyorosziban lakó Viczián Istvánnak András nevű fia Tiszavárkonyba települt át családjával. Andrásnak még unokái is, István és András (Mátyás fiai) Tiszavárkonyban gazdálkodtak és 1765-ben Tápiószelén házasságot kötöttek Nikléczy Mihály két ikerlányával, Évával és Máriával. Viszont Nikléczy Mihály két fia nőül vette Viczián Mátyás két lányát. Viczián Mátyásnak egy harmadik fia (Mátyás) meg Nikléczy Mihálynak az unokáját vette el. Szóval a két család nagyon sokszorosan összeházasodott. 11