Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

VICZIÁN ISTVÁN: ÉLETEM ÉS KOROM szemben is. Azért, mert nem találnak bennünk támogatást elnyomóikkal, zsarnokaikkal szemben. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon.)" Graeffl Jenő ismét közbekiáltja: „Le vannak leplezve!", mire Szeder Ferenc azt kiáltja vissza: „Csak ilyen vetkőztetés történjék!" „E szabályzat három részből áll. Első része Egyezmény nevet visel, s ennek 3. §-a így szól: »A munkaközvetítő intézmény igénybevétele úgy a munkásság, mint a munkaadók részére kötelező.« Vagyis bár az 1916:XVI. törvénycikk értelmében állami munkaközvetítő intézet is létesült ezt a munkaadók és a szakszervezeti vezetők közös akarattal megkontrázták." E szónál Rothenstein mentegetődzött: „A miniszter jóváhagyta." Mindjárt feleltem neki: „Nem hagyta jóvá." Később elmondtam azt is, hogy ki hagyta jóvá. „A következő jóváhagyási záradék olvasható rajta: (Halljuk! Halljuk!) »A jelen megállapodás, a munkaközvetítési szabályzat és munkaközvetítők ügyrendje jóváhagyatott Budapesten 1919. október havában.« Aláírások: Schwarz Félix s.k. Kertész Árpád s.k. Lerner Dezső s. k.. Preisz Mór s.k. Lőwy Salamon s.k. (Zaj és fölkiáltások a jobb oldalon: Szép társaság!) A szabályzat második része, az ún. »munkaközvetítési szabályzat« 26. §-ában elrendeli, hogy »árszabálybű munkás nem vállalhat más üzemben alkalmaztatást, mint ahová részére a paritásos munkaközvetítő belépési igazolványt kiállított«. {Peyer Károly közbekiált: Nagyon helyes! Ne legyen bérrontó! Jobbfelől visszakiáltoznak: Dühöng a szabadság! Ez a szabadság! Általános zaj. Peyer Károly: Kollektív szerződés van. Gaál Gaszton: Ahogy az maguknál kinéz! »Bőrkabátos gazemberekkel« sohasem kötöttek szerződést. Nagyszerű! Ezt megtanultuk. Meskp Zoltán: Hol a munkaszabadság? Esztergályos János: A szolgabíráknál, a csendőrségnél!)" Az elnök végül rendet csinált és én folytattam beszédemet: „Az idézett rendelkezés azt jelenti, hogy ha valamelyik munkás bármi okból nem vállalja a neki kijelölt munkahelyet, az ilyen munkás Magyarországon az egyesületi jog szent nevében éhenhalhat, de saját szervezete jóvoltából munkát nem kaphat. (Nagy zaj a szélső baloldalon. Graeffl Jenő: Gratulálunk! Gyönyörű! Beszélhetnek maguk, amit akarnak!) Szegény munkások ilyen esetben sokszor megkíséreltek máshol munkát keresni. [...] De a munkaadó hiába is fogadna föl olyan munkást, akit nem a Rothenstein-féle paritásos intézet küldött oda, mert akkor az összes többi munkások kötelesek ott a munkát beszüntetni. (Nagy zaj.) Nagyon kérem, méltóztassék türelemmel viselkedni. Beszédem végéhez közeledem. (Halljuk! Halljuk! Jobbfelől. - Gaál Gaszton: Lélekemelő! nagy zaj - Halljuk! Halljuk! Jobbfelől.) Ezeknek a szakszervezeti drákói szabályoknak nagyon kemény szankciója is van, mert a szabályzat harmadik részében, az ún. Munkaközvetítő Bizottság Ügyrendjében a következők olvashatók: »Akik nem felelnek meg ezeknek a szabályoknak, azokra a kö114