Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

VICZIÁN ISTVÁN: ÉLETEM ÉS KOROM ban a kérdésben, hogy mi a sajtószabadság és ahhoz képest hogy van-e nálunk vagy nincs, ahány ember, annyiféle felfogás lehet. Azonban merem állítani, hogy ha föltámadnának azok az elődeink, akik 1848-ban olyan lelkesedéssel harcoltak és ki is vívták a sajtószabadságot, ha látnák a mai magyarországi sajtót, azt hiszem azt mondanák, hogy nem így gondolták. Ismétlem, nem kívánok az elméleti vita süppedékes talajára lépni. Csak konkrétumokra hivatkozom, mert ezek mutatják meg, hogy van-e sajtószabadság, illetve hogy hogyan állunk a sajtó kérdésében. Az egész magyar közvélemény tisztában van azzal, hogy a magyarországi sajtó magatartása izgató cikkeivel zúdította ránk a forradalmat, illetve ez tette lehetővé annak elhatalmasodását. (Úgy van! Úgy van! Jobbfelol.) A háború vége felé ellenségeink repülőgépekről mint mételyt szórták frontkatonáink közé a magyar lövészárkokba a budapesti magyar lapokat, hogy azok izgató cikkeivel megmételyezzék katonáink lelkét és fölbontsák a hadsereg fegyelmét, ami sajnos sikerült is nekik. (Úgy van! Úgy van! Jobbfelol.) És ezek a sajtóorgánumok szabadon jelennek meg ma is. (Úgy van! Úgy van! Jobbfelol.) A Világ című lap, melynek főszerkesztője el is dicsekedett vele, hogy az б lapjának oroszlánrésze volt a forradalom előkészítésében, szintén megjelenik ma is, még nagyobb terjedelemben, meggyarapodva. (Úgy van! Úgy van! A jobboldalon.)

163 Ha végiglapozzuk a mostani lapokat, látjuk, hogy alig van közéleti férfiú, akit nap-nap után meg ne rágalmaznának. [...] A független magyar bíróság kénytelen sajtóperekben nap-nap után 2-3 és hathónapos elzárásbüntetéseket kiszabni. Ha a magyar kormánynak e téren valami a szemére vethető, úgy nem az, hogy elnyomja a sajtót, hanem legfeljebb óva lehet inteni a kormányt, vigyázzon és ne lépjen annak a végzetes gyengeségnek az útjára, amelyet a Wekerle-kormány tanúsított a sajtóval szemben. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) Azt mondja Rothenstein Mór, hogy nincs sajtószabadság. Hát én nem tudom, hogy ha valami véletlen szerepcsere következtében a belügyminiszteri székben nem Rakovszky Iván

164 hanem Rothenstein Mór ülne (Derültség), különben nézne-e ki akkor a magyar sajtó? (Derültség. Közbeszólások. Nagy zaj.) Mindjárt meg is próbálok egy kis ízelítőt adni, hogy hogyan néz ki a sajtószabadság ott, ahol Rothenstein képviselő úr jelenleg is kormányon van. (Halljuk! Halljuk!) Bátorkodom bemutatni egy lappéldányt. 1910-ből való. [...] A lap címe: „Proletár". A címe is elárulja, de az egyes cikkeiből is meg163 д világ című lapot 1926-ban végérvényesen betiltották, gyakorlatilag egyedüliként a II. világháborúig terjedő időszakban. 164 Rakovszky Iván (1885-1960) politikus, képviselő, 1922 és 1926 között belügyminiszter 108