Simon László szerk.: Régészeti kutatások másfél millió négyzetméteren. Autópálya és gyorsforgalmi utak építését megelőző régészeti feltárások Pest megyében 2001-2006 (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 7., Szentendre, 2006)

78 A település következő nagyobb és viszonylag bő leletanyagot produkáló korszaka a késő bronzkori Urnamezős kultúra volt. Ebben az időszakban már egyre gyakrabban feltűnik a vas: több esetben került elő vaskés vagy más vaseszköz. A Vali csoporthoz kapcsolható telepjelenségek közül kiemelkednek a földbe mélyített munkaépületek. Egy valószínűleg leégett, négyzetes alapú „gödörházban" mintegy félszáz szövőnehezék, több edény, vastárgy és csonteszköz volt. Valószínűleg a bronzkor egész időszakában és a kora vaskorban is álltak itt házak. Néhány jellegzetes, szép alaprajzot mutató, de átlagos háztól eltekintve 3 kiemelkedő épület nyomait sikerült azonosítani. Egyikük egy kb. 90 cölöpös, hosszú, bárka alakú ház volt, közepén kettős oszlopsorral és egy központi gödörrel. A Hallstatt korból kevés, de annál szebb leletanyag került elő. A vaskori gödrök több esetben négyszögletesek. A fényes, fekete, esetenként grafitos díszű kerámia mellett igen figyelemre méltó lelet volt egy bronzláncos, egybekapcsolt, nagyméretű fibulapár az i.e. VI. századból. A sok állatcsont között dominált a szarvasmarha és a ló. Említésre méltó, hogy a bronzkori objektumokból igen sűrűn kerülnek elő kutyák, jelenlétük kimutatható mind az emberi vázakkal együtt, mind pedig külön, daraboltan, illetve épségben. Reprezentatív lelet: az agancsszerszámok és -zabla, töredékes vaskés, orsógombok, félhold alakú bronzcsüngő, tucatnyi ép tál, csupor, korsó stb. A késő vaskort a késő La Téne kori kelták szegényes hagyatéka képviseli. Egyetlen esetben sikerült biztosan azonosítani kelta épületként egy sekély, földbe mélyített, négyzetes alapú házhelyet. A római korban egy kőépületes villagazdaság állt ezen a patakparton. A kőépület a terület Ny-i felén már kiesett a nyomsávból, csak a felszínéről gyűjtöttünk római érmeket s fibulákat. Egy IV. századi bronzzal keltezett árok az EK-i oldalon derékszögben körbefogja a települést. A pataknak ezen a partján, úgy tűnik, csak a markomann háborúk után, a II. század végén telepedtek le a rómaiak. A III. századból elég szegényes a leletanyag (Severus-kori érem és sigillata), majd a IV. században lendül fel az éremforgalom. Ekkor vették körbe a telep egy részét a nagy, széles, többosztatú árokrendszerrel. Egészen a század utolsó negyedéig - a legkésőbbi érem 378-as - nyomon követhető itt az élet. Az Árpád-kori falú ugyancsak áthúzódott a pataknak erre a partjára, de mindössze néhány ház és kemence került elő nagyon szegényes leletanyaggal. Ásatásvezető: Ottományi Katalin, régész munkatárs: Kecskés Anita Az M6-OS autópálya Pest megyei szakaszának feltárása, Érd Középső bronzkori edények rajza Kora vaskori fibula Neolit csónak alakú ház oszlophelyei