Simon László szerk.: Régészeti kutatások másfél millió négyzetméteren. Autópálya és gyorsforgalmi utak építését megelőző régészeti feltárások Pest megyében 2001-2006 (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 7., Szentendre, 2006)
72 Kora bronzkori telep A Harangedény-Csepel csoport telepe közvetlenül a Duna parton, a temető s a víz közötti keskeny sávban helyezkedett el. A településhez tartozó néhány cölöplyukból, gödörből ill. nagyméretű agyagnyerőkomplexumból nagyon sok kerámia s állatcsont került elő. Köztük háromban volt harangedény és több, a temetőben már megismert tál- s kis bögretípus is felismerhető. E település objektumai már a késő kelta telep gödreivel keveredve kerültek elő. Késő kelta telep A Duna parti hídfőállások helyén előkerült 46 objektumnak kb. a fele a bronzkori telephez, másik fele pedig egy késő kelta településhez tartozott. E késő kelta településhez lakóházak, lakógödrök, műhelyek, kerek tárolóvermek s szemétgödrök sorolhatók. Két lekerekített sarkú, téglalap alakú lakóház került elő. Aljuk tapasztott. Egyiknek sarkában kerek kemence, A másik háztípus kerek gödörház, közepén a sátortetőt tartó cölöp helyével. Egy hosszúkás, téglalap alakú, félig földbeAz MO-s autópálya északi szakaszának feltárása, Budakalász mélyített objektum műhely lehetett, északi felében átégett oldalfalú, ovális kemencével. A kerámiaanyag teljesen késő kelta, csak egy római fültöredék található benne. Elsősorban korongolt, gömbölyű tálak, talpas táltöredékek, nagy hombáredények s kihajló peremű fazekak kerültek elő, sok kézzel formált kerámiával. Ilyen típusú szürke kerámia az LTD 2- periódusra jellemző. A kemencés házból egy majdnem ép ún. dák fülescsésze került elő, egy nagy őrlőkővel. Az állatcsontanyag ugyancsak jelentős mennyiségű. Mindezek alapján telepünk a későkelta-korarómai átmeneti időszakhoz (i.e. 1. század második fele - i.sz. 1. század közepe) köthető. A római kerámia hiánya ill. a meglévő 1 db arra mutat, hogy a római foglalás elején, valószínűleg a katonaság limes menti felzárkóztatásával egyidőben, a század második felében (Claudius-kor vége-Flavius-kor eleje) pusztulhatott el. A telep kiterjedése kérdéses. A felszínen a gáttól nyugatra még kerültek elő késő kelta cserepek (az objektumokat már elszánthatták). Keleten a Duna határolja. Észak s dél felé valószínűleg folytatódik, de jelenleg nem derült ki, meddig. „Hunkori" sírcsoport: A bronzkori temetőn kívül nyugat felé, kb. 1,5 m mélyen, a sóderben találtunk 5 hunkori sírt. Egy férfi, egy nő s három kislány sírja egy csoportban, valószínűleg családi temetkezésről van szó. A csontvázak háton fekvő, nyújtott helyzetűek, tájolásuk É-D. _ ^ f ^^
