Simon László szerk.: Régészeti kutatások másfél millió négyzetméteren. Autópálya és gyorsforgalmi utak építését megelőző régészeti feltárások Pest megyében 2001-2006 (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 7., Szentendre, 2006)

42 Az MO-s autópálya DK-i szakasza és a Vecsést és Üllőt elkerülő új 4-es sz. főút feltárása Üllő5. - Üllő9. lelőhely A leendő MO-s autópálya és 4-es sz. - Vecsést és Üllőt elkerülő - főút csomópontjában elhelyezkedő két lelőhelyet, amelyek valószínűleg egyazon település két részét jelentették, 2001-2005 között tártuk fel. Az érintett területen mindösszesen 8750 régészeti objektum került elő. Ez az objektumszám és sűrűség, valamint a feltárt terület mérete - közel 400.000 m

2 - kiemelkedő az autópályás ásatások történetében. A feltárást megelőző terepbejárásból származó adatok alapján a rendkívüli kiterjedésű lelőhelynek csak kb. az 1/3-át sikerült eddig átkutatnunk. A feltárt terület D-i részén a Makó kultúra időszakára keltezhető településrészlet került elő, amely bronzöntő tevékenységre utaló, egyedülálló leletanyagával a kora bronzkori fémművesség jelenleg ismert legjelentősebb együttese. Az egyik gödörben ép öntőtégelyt, 10 ép agyag öntőformát és 2 csiszolt kőeszközt (egy csiszolókövet és egy nyéllyukas baltát) találtunk. Ugyancsak a lelőhely D-i részén egy terra sigillata töredékekkel a III. századra keltezhető szarmata falu részletét találtuk. A településrészlet kiemelkedő jelenségei közé tartozik egy kovács(?)műhely. Egyelőre nem világos, hogy volt-e folytonosság e korábbi település és a lelőhely túlnyomó részét lefedő, kiemelkedő jelentőségű, IV. századi szarmata fazekastelep között. A fazekastelepet a római tárgyak viszonylag kis száma, az ún. murgai típusú korsótöredékek, valamint egyéb leletek (íves hátú fésű, hunkori vaszabla stb.) és a római pénzérmék a IV., esetleg az V. századra keltezik. A település 56 edényégető kemencéjét sikerült feltárnunk. A legjellemzőbb az altalajba belevájt tüzelőtérrel, így magából az altalajból kialakított rostéllyal ellátott típus, amelynek képviselői közé tartozik két „nyers", magát a készítés folyamatát tükröző edényégető kemence. A másik típus rostélyát nem vájták, hanem faváz felhasználásával építették fel, s alul alátámasztották. így készült egy-két különösen nagy méretű kemence, valamint az a négyszögletes példány is, amelynek formája a szarmata fazekasságban egyedülálló. Igen nagy területen szétszóródva, de általában "bokrokban" kerültek elő, 3-6-8 egymás mellett. Ezeken a helyeken a tüzeléssel kapcsolatos kézműves-gazdasági tevékenység egyéb nyomai is előkerültek: sütőkemencék, füstölő-(?) vagy aszaló-(?)gödrök, több átégett falú tárológödör. Valószínűleg a fazekassághoz köthető a jónéhány nagyméretű, eredetileg nyilván anyagnyerőhelyként szolgáló gödörbokor. Intenzív fazekastevékenységre utal a leletanyag túlnyomó többségét alkotó, rendkívüli számú korongolt, szemcsés fazéktöredék, amely az edényégető kemencék körzetében különösen nagy mennyiségben került elő a készítés során megsérült, rontott darabokkal és szilikátsalakkal együtt. Előfordulnak más edények is: jól iszapolt korsók, tálak, fedők, kisebb edénykék, az azonban nyilvánvaló, hogy az üllői szarmata mesterek szinte ipari méretekben hőálló főzőfazekak előállításával foglalkoztak. Az üllői lelőhely Európa kiemelkedően nagy és gazdag fazekastelepeinek sorába került, s mai ismereteink mellett már kétségtelen, hogy neve fogalommá válik. A település jellemző objektumai a már említetteken túl a földbe mélyített és felszíni házak, egyszerű, illetve átégett vagy tapasztott falú tárológödrök, kutak és ciszternák, valamint a kerítő és vízelvezető funkcióval bíró árkok és árokrendszerek. Kemence és munkagödre kirajzolódó foltja a humuszréteg eltávolítása után A településhez tartozó három sírcsoportban összesen 108 sírt tártunk fel; viszonylag kisszámú, valószínűleg családi temetőkről van szó. A sírokat minden esetben a D-É tengelyben tájolták. A kiemelkedőbb - szinte minden esetben kirabolt - temetkezéseket árok kerítette, s eredetileg valószínűleg halom fedte. A feltárt terület Ny-i csücskében előkerült temetőrészlet a IV. századra helyezhető, így az itt el hantoltakban a fazekastelepülés egykori lakóit sejthetjük. Az eltemetettek ruháját és lábbelijét gazdagon díszítették, gyönggyel hímezték ki, nemesfém ruhakapcsolókkal tűzték meg. A Római Birodalommal folytatott élénk kereskedelem emlékei a sírokban lelt importtárgyak. A lelőhely ritka emlékei közé tartozik néhány későbbre, az V. századra keltez-