Simon László szerk.: Régészeti kutatások másfél millió négyzetméteren. Autópálya és gyorsforgalmi utak építését megelőző régészeti feltárások Pest megyében 2001-2006 (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 7., Szentendre, 2006)
Az MO-s autópálya DK-i szakasza és a Vecsést és Üllőt elkerülő új 4-es sz. Ecser Három évben és ásatási szezonban, 2004 májusa és 2006 júniusa között folyt az autópálya egyik csomópontján elhelyezkedő, rendkívül nagy kiterjedésű lelőhely feltárása. A terület egy patak, ma részben csatorna árteréből kiemelkedő dombon, több mint 8,7 hektáron terül el. Az objektumok rendkívüli sűrűsége, mélysége és mérete miatt a feltárás a terület méretéhez képest viszonylag lassan haladt. Ennek ellenére igen nagyszámú, összesen 7920 objektumot tártunk fel 87.837 m 2-en. A terület egészén szétszórtan, de főként a Ny-i részén kerültek elő kelta objektumok (121): házak, árkok, gödrök gazdag kerámiaanyaggal, valamint egy kirabolt sír. A terület ÉNy-i részén összefüggő teleprészietet találtunk két cölöpszerkezetes házzal, árkokkal, gödrökkel. A telepszerkezet nehezen követhető, mivel a későbbi, rendkívül sűrűn jelentkező szarmata telepobjektumok valószínűleg elpusztították a kelta jelenségeket. A házak feltűnően nagyméretűek, hossztengelyükben egy-egy cölöplyukpárral. Tűzhely, kemence nem tartozott hozzájuk. Az egyik ház padlóján több agyagnehezék került elő. Kiemelkedő jelentőségű a lelőhely D-i részén, az igen sűrű késő szarmata objektumok között megmaradt kétosztatú, jó megtartású edényégető kemence. A lelőhely túlnyomó részén egy rendkívül nagy kiterjedésű, sűrű szarmata telep és temető helyezkedett el. Úgy tűnik, hogy a telep és a temető egyaránt két kronológiai fázisba sorolható. A korábbi - terra sigillatákkal és egyéb római kerámiával keltezett - III. századi falura épült rá egy későbbi, valószínűleg IV. századi, szemcsés kerámiával jellemezhető telep. A korai sírcsoport a II. század végére - III. század elejére datálható a leletanyag (ún. alföldi típusú számszeríj fibulák, korongfibulák, Drag. 33. típusú terra sigillata csésze) alapján. Ezekre is ráhúzódik a IV. századi telep, amelynek objektumai fölé kerültek a IV. század végi(?) szarmata sírok, ezeket a viseleti tárgyakon kívül római érmék is keltezik. A sírok nagy része körárkos. A körárkokba gyakran utólag beletemetkeztek, esetenként 3-5 másodlagos sír is előkerült, leggyakrabban gyermeksírok. Két elkülönülő sírcsoport figyelhető meg: egy a lelőhely DK-i részén és egy a DNy-i nyúlványban. A jellemző tájolás a D-E, de több olyan temetkezés is előkerült, amely ettől erősen eltér, illetve ellentétes tájolású halottakat is találtunk. A sírok egy része kőpakolásos, ami a korszakon belül igen ritka jelenség. Legtöbbször nem csak a sír alját és oldalát rakták ki kővel, hanem - a betöltésben lévő nagy mennyiségű kő alapján - kőhalmot is emelhettek föléje. Egy esetben kerámiasalak-darabokkal töltötték be a sírgödröt. Két kőpakolásos 21 \ lelőhely sírban is sikerült megfigyelni azt a csaknem unikális viseleti elemet, hogy a textíliát (ruha?, halotti lepel?) üveg berakásos, hártyavékony, aranyozott ezüstlemezkékkel díszítették. Kiemelkedő az egyik, árokkal kerített, s ennek ellenére rabolatlan férfisír (a mellette, ugyanazon árkon belül eltemetett asszony sírját kirabolták). Az itt nyugvó halott nyakperecet, mindkét csuklóján csüngőkkel ellátott karperecpárt viselt, kardját római áttört bronzverettel díszített fahüvelyben helyezték a sírba. Edénymelléklete ugyancsak római gyártmány. Feltárt szarmata sír körárokkal
