Simon László szerk.: Régészeti kutatások másfél millió négyzetméteren. Autópálya és gyorsforgalmi utak építését megelőző régészeti feltárások Pest megyében 2001-2006 (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 7., Szentendre, 2006)

106 leletanyagban megtalálhatóak bőségesen képviselt a kézzel formált kerámia (fazék- és fedőtöredékek, kétosztatú és csónak alakú agyagmécsesek), korongolt edények (tál-, korsó-, hombár- és fazéktöredékek). Kis számban voltak terra sigillata-, amfora-, üvegpohár és a késő szarmata korra jellemző szemcsés fazéktöredékek. A használati eszközök között malom-, fenő-, csiszolóköveket, orsógombokat, hálónehezéket, csonteszközöket (tű, ár, fúró, korcsolya), vaskéseket és néhány ékszert (üveggyöngy, bronzfibuia-, karperectöredék) is találtunk. Az 1526. ház betöltéséből egy 5,5 cm magas csontfaragvány került elő, melyen stilizált madárábrázolás van. A szarmata település ÉK-i peremén tártuk fel az egyetlen, П-Ш. századra keltezhető sírt. Az itt eltemetett nő halotti ruháját (nadrág) alját több sorban színes gyöngyökkei varrták ki, emellett üveggyöngyökből álló nyakéket, zománcbetétes pelta alakú bronzfibulát és egy bikónikus orsógombot találtunk még a sírban. További három csontvázat is találtunk telepobjektumokban (gödör, füstölő, árok). Az avar objektumok többsége a lelőhely DNy-i szélén, kisebb része az ÉK-i peremén jelentkeztek. A néhány kisebb-nagyobb méretű árokrendszerből és 4 házból gazdag leletanyag került elő. A házakban letaposott járószintet és a tetőt tartó cölöpöket is megtaláltuk. Két 8-9 m

2 alapterületű, szögletes alakú házban találtunk letaposott járószintet és csak az egyikben a tetőt tartó cölöpök helyét is. A 945. ház padlójának É-i és D-i részén egy-egy kutyakoponya feküdt, melyek talán oromdíszek lehettek. Az Árpád-kori település objektumai az út mindkét oldalán egyaránt megtalálhatóak. A házak elhelyezkedése, mennyisége, méretbeli különbsége és a leletanyag alapján megállapítható, hogy a falunak több fejlődési fázisa volt. A kora Árpád-kori faluszerű település (a műút D-i oldalán) 10-12 m

2 alapterületű, két ágas által tartott szelemenes tetőszerkezetű, lejárt padlójú házai csoportokba rendeződtek. A házakat több esetben körárokkal vették körbe. A műút É-i oldalán már 12-20 m

2 alapterületű, 2 vagy 3 cölöp által tartott nyeregtetős, lejárt padlójú, kb. 40-50 m hosszú, ÉNy-DK-i irányú utcasorba fekvő házakat találtunk. A kerek vagy szögletes alakú kemencéket minden esetben a ház egyik sarkába vájták, melyek házgödrön belül eső részét agyagból építették fel. Az objektumok betöltésében a kerámián túl használati eszközök között malomköveket, vaskéseket (nyél csontborítását is), csontkorcsoiyákat, orsókarikákat, vas mezőgazdasági eszközöket, továbbá vaskapcsokat, vasszögeket, vassarkantyút, nagy méretű vaskulcsot találtunk. A 4-es főút szélesítésének feltárása (69,6-76,8 km közt) A falu az 1241^42. évi tatárjáráskor pusztult el, amit több lelet is megerősít. Az egyik leégett ház (1344.) kemencéjében két összebújt gyermek és az anya részben kemencén kívül eső vázát bontottuk ki. A kisfiú mellett IV. Béla ezüst denára és vas ostyasütő feküdt, a kislány koponyáján S-végű hajkarika. Az épület padlóján az egykor használt főzőedényeket, csiszolt kő sótörőt, favödör abroncsait és fülét, a leégett faláda maradványait (vaszárat, ládapántokat), a mezőgazdasági tevékenységre (sarlók, rövidkaszák, vas ásóéi, fejszék), az állattartásra (csikózabla, ollók) utaló eszközöket találtuk meg. Több telepobjektumban került elő temetetlen egyén váza. A házaktól kb. 120-130 m-re három kemence nélküli műhelyt tártunk fel, többek között egy kovácsműhelyt (1239.) is, melyben a padlón 6 cölöplyukat, az üllő helyét, a salakokkal, félkész-, rontott vastárgyakkal teli munkagödröt és a kis méretű olvasztókemencét is megtaláltuk. Ásatásvezető: Gulyás Gyöngyi, régész munkatársak: Ecsedy István, Kalácska Róbert, Kovács Ágnes, Rajna András