Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia III. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 6., Szentendre, 2001)

Régészet - Ottományi Katalin: Kutatások Pátyon, a római telep területén 1997–1999-ben

maradt meg. Ettől É-ra egy téglalap alakú helyiség van, melynek döngölt sárga agyagpadlója a metszetben helyenként látszik. Severus kori sigillata keltezi. A III. épület a déli oldalon több helyiséges, DK-i részét elvitték a gépek. Sok Severus kori sigillata került elő belőle. Az 1 .ásónyomból származó több IV századi érem és késő római mázas kerámia az épületegyüttes késői fennállását bizonyítja. Alatta korábbi cölöplyukak, égett faszenes ,paticsos réteg és a II. épület fala alatt kemence található. A Severus korban épült a terület északi felén,(Ml autópálya felöli részen) egy K- Ny irányú „kerítésfal", melyet kb. 40 méter hosszan követtünk, majd befordult dél felé. Az un.„A" fal északi oldalán, utcaszerű kikövezés, elég lapos, de apró kövekből (J/3cszelv.) A terület közepén a humuszolás után látszott egy hasonló irányú, kb. 90 méter hosszú kővonulat, melyből 1999-re csak 40 méter maradt meg a dombtetőn. Szélessége 3-4 méter. Kőalapozású út lehetett, sajnos mindkét végét elvitték a gépek. 0/6-8,11-13). Alatta korábbi gödörházak voltak. Az út felszínén talált sigillata chiara bizonyítja, hogy a telep életének végéig használatban volt ez az „út". A telep nyugati szélén is megfigyelhető volt, a humuszolás után egy É-D irányú „kerítésfal" két részlete. (6m, ill. 25 m). Sajnos ide építették a villanyvezetéket 1998 nyarán, így feltárni nem tudtuk. Ezt a korszakot is egy égésréteg zárja, amely a terra sigilláták tanúsága szerint a 230-as évekre tehető. Nem égett le viszont minden épület, sok helyen kimutatható a folyamatos használat a IV századig, ill. az égésréteg felett megújított szint vagy hozzátoldott falak figyelhetők meg. A III. század második felében történt ez az újjáépítés. Az ekkor épült ill. átépített épületek álltak még a IV század végén is. Ennek a késő római periódusnak az épületeit többnyire már elszántották. Általában csak kőomladékok maradnak ránk. Keltező leletanyag pl. terra sigillata a III. század közepéről- második feléből csak néhány került elő (6 db), köztük egy észak-afrikai gyártmány. A többrétegű koépületek legfelső periódusa, főleg ha besimított vagy mázas kerámia ill. IV századi érem is volt benne, biztosan erre az időszakra tehető. Az érmek Diocletianustól Gratianusig terjednek. A leletanyagból kiemelkedik egy kakasfüles edény töredéke („A" terület). Besimított díszítésű kerámia csak szórványként ismert az 1-2. ásónyomból, így csak a telep fennállását bizonyítja a IV század végéig, esetleg V század elejéig. A három nagy kőépület közül kettőben kimutatható későbbi hozzáépítés. Az „F" kőépületnél a legutolsó keltező lelet néhány 3.sz. középső harmadára tehető sigillata, 4.századi leletanyaga már nincs. Az „E" területen sok mázas kerámia és 4.sz.érem volt az 1-2.ány. anyagában. A

III. kőépület kiszedett és kis részen valódi falként is megmaradt szakasza kapcsolható e periódushoz. A „H" terület kőépületénél a két téglákból s kövekből épített kemence egyikében 4. századi érem volt, az épület keleti felénél pedig l.ásóuyomból zöld mázas kerámia ismert. (H/5a, 56.szelv.) A rétegtani helyzet alapján még kb. 15 épületet tehetünk erre az időszakra. Egyiknek bedőlt felmenő paticsfala ráomlott a kövekre. (H/4.szelv.) Mind a „kerítésfalat", mind a kőutat használták egészen a század végéig.

14 A koépületek mellett e késői időszakban is találhatók szemétgödrök. pl.C/2.szelv. A terület még az V sz. első felében is lakott volt. A besimított díszítésű töredékek, a korábbi 1982—84-es ásatáson talált púposhátú csontfésű és a temető területéről való szórvány cikáda fibula tanúsítja ezt. A temetőben is volt egy sírcsoport, mely a többitől elkülönülve ilyen V sz. első felére tehető mellékleteket tartalmazott, (mohazöld üvegek, hunkori ezüst csatok, ezüst ruhatű, csontfésű stb.)

15 A népvándorláskort a telep területére temetett 12, többnyire melléklet nélküli sír képviseli.

16 37