Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia III. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 6., Szentendre, 2001)

Néprajz - Sz. Tóth Judit: A budakalászi római katolikus plébánia anyakönyveinek néprajzi vonatkozásai

Sz. Tóth Judit A budakalászi római katolikus plébánia anyakönyveinek néprajzi vonatkozásai Budakalász - akkori szóhasználat szerint Kaláz - lakossága a 19- században vegyes etnikumú. A török után valószínűleg visszatért helyi magyarok, az 1690-ben betelepült szerbek, valamint néhány szlovák család mellé az 1810-es évektől kezdenek betelepedni a svábok Pilisborosjenőről, Ürömből, majd nagyobb számban 1820 körül - származástudatuk szerint Solymárról. A svábok először az 1828-as összeírásban szerepelnek, mely szerint ekkor 102 szerb, 69 német, 7 magyar, 3 szlovák, 1 zsidó és 20 bizonytalan eredetű, összesen 202 család élt itt.

1 Vallási megoszlásuk szerint 764 fő görögkeleti, 415 római katolikus, 11 református és 5 zsidó.

2 A római katolikusságot tehát zömében a német nemzetiségűek alkották, kiegészítve a három szlovák és egy-két magyar családdal.

3 A katolikusok 1826-ban már templomot szenteltek Kalászon, amely azonban csak később, 1845-ben lett önálló egyházközség. Addig Pomáz, majd Pilisborosjenő és Üröm leányegyháza volt. Az egyházi anyakönyvezés kezdete Magyarországon az 1700 körüli évekre tehető. Anyakönyveiket a reformátusok magyarul, a katolikusok latinul vezették. Utóbbiak az 1836-os országgyűlés határozatát követően tértek át a magyar nyelvre.

4 A görögkeleti szerbek jelenleg is nemzeti nyelvükön, cirill betűs írással vezetik anyakönyvüket. A kalászi római katolikus plébánia anyakönyveit az önálló egyházközséggé válást követően, 1846 novemberétől kezdték vezetni magyarul, majd a Bach-korszakban 1851—1869-ig latinul, ezután újra magyarul. A plébánosok ebben az időben már meglehetős pontossággal vezették a nyilvántartást, ezt bizonyítja, hogy folyamatosan szerepelnek benne a legszegényebb, vagy a társadalom perifériájára szorult néprétegek is: vándorzenészek itt megszületett gyermeke éppúgy, mint a helyi koldus vagy a falu határában halva talált idegen. A kézírás jól olvasható, a rovatok adatai minden esetben értékelhetőek. A számszerűsíthető, grafikonokon ábrázolható egzakt elemzés helyett azonban én a szubjektívebb megközelítést választottam. Igyekeztem a népélet oldaláról vizsgálódni - különös tekintettel a „népmozgalmi adatokra" -, mivel Kalászról alig van a 1819. századra vonatkozó helytörténeti-néprajzi leírás.

5 A következőkben ebből a megközelítésből igyekszem a katolikus anyakönyvek tanulságait bemutatni. Kereszteltek anyakönyve I. kötet 1846. nov. 9 - 1880. dec. 31-ig, II. kötet 1881. jan. 1 1910. dec. 31-ig, III. kötet 1911. jan. 1 - napjainkig. A19. század utolsó harmadáig jellemző volt, hogy a születése napján keresztelték az újszülöttet. 1853-tól külön rovatban kezdték szerepeltetni a születés és keresztelés dátumát, és 1870-ig mindkettőben ugyanaz a nap szerepel. Az 1880-as évektől általában a születést követő második napon, ritkábban a születést követő napon, olykor később kereszteltek. A római katolikus egyház elfogadja a bábakeresztséget. Ezt itt az első évtől kezdve jól nyomon lehet követni, mert a keresztelést végző személy nevét bejegyezték. Az anyakönyv alapján sikerült összeállítani a Kalászon dolgozó bábák névsorát.

6 Halva született vagy gyönge csecsemőt - a 177