Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia III. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 6., Szentendre, 2001)
Néprajz - Nagy Varga Vera: Újabb adatok a kulákok üldözéséhez Cegléden és környékén
A vidéki kitelepítések egy nagyobb, szervezettebb válfaját képezik azok a csoportos áttelepítési akciók, amelyek mögött egy közvetlen gazdasági indíttatású elhatározás volt. Ilyen volt a Belügyminisztérium 1952 tavaszi rendelkezése: „Az állami gazdaságokban lakó, a gazdasággal munkaviszonyban nem álló családok átköltöztetése más, számukra megfelelő lakásokba." 10 A Jugoszláviával határos országrészek megtisztítása során 1949-től kezdve több hullámban szállították el a családokat; a legnagyobb kitelepítési hullám 195l-re esett. A határzónákból elmozdított családokat sok esetben a Tiszántúlon felállított, állami gazdaságok köré szerveződött táborokban helyezték el, férfiakat, asszonyokat, a házasokat és kisgyermekeket elkülönítve. A Hortobágy környéki táborokban is elsősorban ők voltak. A távoli falvakba, tanyákra helyezett embereknél, családoknál még keményebb sors várt azokra, akik a hortobágyi, korabeli nevükön „szociális táborok"-ba kerültek. 11 Internálás és munkatáborok Erdey Sándor egykori recski fogoly könyvében azt írja, hogy „ugyanannak a rendeletnek alapján internáltak, mellyel régen a rendszer ellenségeit tartották őrizetben: az 1939- H. te. 150 §, továbbá a 8130/ 1939- M.E. rendelet 1 § b. pontja, valamint a 760/ 1939- B.M. sz. rendelet 6. pontja értelmében. „Ezek szerint alaposan feltehető, hogy ha szabadlábon hagynak, káros vagyok az államra és a közbiztonságra" 12 . Erdey Sándort a Buda-Déli internálótáborba (más néven Károly laktanya) vitték először, ezt követően a Kistarcsai Központi Internáló Táborba került. 13 A háború utáni bírói joggyakorlat bírói ítélet nélküli eljárásai közé tartozott az internálás, hivatalos nevén „rendőrhatósági őrizet alá helyezés". Az internálás jogilag és gyakorlatilag a kitelepítéshez állt a legközelebb, de a valóságban már átmenetet képezett a börtön felé. Az internáltakat nem akciószerűén, csoportosan, hanem egyénileg szállították el. Az internálótáborok szélesebb körű megszervezése 1949-től kezdve a Szovjetunióból hazatérő, az ottani táborok kialakításában már tapasztalatokat szerzett Garasin Rudolf irányításával történt, a barakkokat is a szovjet táborok mintájára építették. 1949-ben szüntették meg az internálótáborokat. 14 Más szerzők szerint a népbíróságok a kezdeti szakaszban, 1945 május l-ig, kimondhatták az internálást a 81/1945. M.E. sz. népbírósági rendelet 3. §-a alapján. Ennek időtartama minimálisan 6, maximum 24 hónap lehetett. Háromhavonta megvizsgálták a rab magatartását és helyben döntöttek az esetleges hosszabbításról. 15 Később ennyi lett a rendőrhatósági internálásé is. Az igazolóbizottságok határozatában is szerepelhetett, hogy a tárgyalt személy ügyét internálási javaslattal a politikai rendőrséghez rendeli. 16 Ugyanebben az összefoglalásban szerepel, hogy a Magyar Államrendőrség Államvédelmi Osztálya létrejöttével (1946) megszűnt a főkapitány internálási joga, s a rendőrhatósági őrizet, az internálás a politikai rendőrség feladata lett. A kezdetben decentralizáltan őrzött internáltakat 1946 őszétől a Központi Internálótáborban (Dél-budai) igyekeztek összegyűjteni. 17 A szerzők fővárosi adatokat ismertetnek- a hiányzó 1947-es létszám kivételével - 1949-ig-1945 -1946 február 16.949 személyt internáltak. A kulákok internálásáról nem közölnek adatokat, mert ez 1949 után öltött tömeges méreteket. 18 Az 1994-ben megjelent forráskiadványban a 64-67. számú dokumentumok a tiszalöki internálótábor 195З utáni létezésére is bizonyítékul szolgálnak. A 67. számú dokumentum a BM 1953. október 24-i jelentése a tiszalöki (hadifogoly) internálótáborról. 19 Ebből kiderül, hogy az internálótáborok 1953-as megszüntetése után (kormányhatározat, 1953. augusztus 15) a külföldi állampolgárokat (összesen 1179 személyt) itt helyeztek el addig, amíg az illetékes kormányokkal átvételükről a tárgyalások lezajlanak. 20 Azokat az embereket, akik a korabeli értelmezés szerint demokrácia ellenes magatartást ta91