Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia III. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 6., Szentendre, 2001)

Művészettörténet - Verba Andrea: Emlékek és élmények

november elején indulok, de elutazásom előtt haza megyek, úgy tervezem, hogy az október hó egy részét otthon töltenem. - Annál is inkább nagy öröm ez nékem, mert itt nálunk egy díjat kétszer megkapni minden protekció nélkül, elég nagy dolog."

31 Dolgozatomban a harmadik levélcsoport Barcsay Jenő második párizsi útjához kapcsolódik. „Egészében véve, a második párizsi út fontosabb lett számomra, mint az első. Mindazt, amit az első évben ködösen láttam, ködösen éreztem, a második évben - mintha hályog esett volna le a szememről - tisztán láttam, megértettem mindent. Megértettem, hogy a kubizmus nélkül - bár nem szeretem az izmusokat - egészen más lett volna a század képzőművészete. Megéreztem, hogy a térnek és a formának, illetve a kettő közötti kapcsolatnak milyen nagy szerepe van és volt mindig is a képzőművészetben. Enélkül képzőművészetről beszélni nem lehet..."

32 - foglalja össze a reyelációszerű élményt a festő. A pár nappal 1929 karácsonya után keltezett levelezőlap

33 boldog örömmel közli: „Ma Paris ugyanaz, mint a reneszancban volt Firenze. - majd valamivel később ismét felbukkan a már klasszikus viszonyítási pont: „... március l-ig maradok itt, azután utazom Dél-Franciaországba, egy régi kis francia városba, ahol Cézanne is, a nagy francia festő élt." Az 19ЗО januárjában íródott levél

34 különlegessége a British Múzeum megvásárolta kép említésén túl a Barcsay írásaiban oly ritkán megjelenő, nyílt elégedettség, sőt, a családot és önmagát egyaránt bátorító-biztatón a végre szavakba önthető büszkeség. „Ha még egyszer kezdeném az életet, ugyanígy kezdeném..." Végül az utolsóként közölt levelezőlap

35 már Meudonból érkezik. „Parist már ott hagytam, kiköltözködtem körzetben Paris mellé egy tipikus francia gyárvárosba, Meudonba. A megélhetés olcsóbb itt, amellett az itteni munkás élet érdekel nagyon. Nagy anyaggal szeretnék haza menni, rövid időn belül Pesten ki kell állítanom, mert elvárják tőlem." -írta 1930 májusában.

36 Barcsay párizsi tanulmányútjait követően először 1931 októberében jelentkezett gyűjteményes kiállítással a Tamás Galériában. Itt a Munkáslány és a Testvérek monumentális kompozícióit néhány Szentendrén készült alkotás egészítette ki, de a törzsanyagot a meudoni tájat, Párizs külvárosát bemutató művek azon sora adta, ahol Barcsay az árnyékokkal szabdalt tűzfalak geometriájában a képtér síkokból felépülő szerkezetét fedezte fel. Összességében elmondható, hogy a vizsgált, forrásértékű dokumentumok Barcsay pályájának egy olyan izgalmas, fordulatokban bővelkedő korszakát világítják meg, amely mint a két párizsi ösztöndíj közé ékelődő, átmeneti periódus eddig kevés feltárt részlettel és még kevesebb konkrét, beazonosítható művel szolgált. A kutatás további feladata, hogy a levelek, visszaemlékezések, interjúk és egyéb korabeli dokumentumok egybevetése nyomán kirajzolódó pontosabb pályakép mellett, az adott helyszínekhez ott készült műveket is társítson, még akkor is, ha tudjuk, hogy Barcsay Jenő rendkívül szigorúan ítélte meg munkáit, a későbbiekben nem egyszer maga semmisítvén meg azokat. 354