Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia III. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 6., Szentendre, 2001)
Művészettörténet - Verba Andrea: Emlékek és élmények
interjúban adott válasza pontos képet rajzol erről az időszakról: „A kollégáim stílusa már féligmeddig kialakult akkorra, az enyém még korántsem. Közvetlen kapcsolatban voltam még a természettel, de Párizs után lévén, eléggé fölkavarva: nem találtam az egyéniségemet. Igazán ezért nem volt szerencsés, hogy ilyen nagy mester mellé jutottam, mint Aba Nóvák. Megzavart, mert a varázsa alá kerültem. De hiszem, mégis a jó hatás volt az erosebb, mert a becsületes munkára inspirált. Viszont akkor nekem a vidék meg a társaság hiába volt jó, a gyeplőt nem tudtam még a kezembe szorítani: megtalálni a magam stílusát. A táj igen tetszett, dombjaival kissé az erdélyihez hasonlított." 21 1927 szeptembere már egy másik kies dunántúli faluban találta a lelkes festő társaságot. Barcsay következő levelezőlapját 22 már innen, a Sopron vármegyében található Törökkoppányból küldte Erdélybe. Mint írja: „...újra sokat dolgoztam, meglehetősen hatott rám Paris, nem is gondoltam volna. November közepéig maradok itt ezután fölmegyek Pestre..." A művészek tehát „ősszel a közeli Törökkoppányba költöztek át, ahová szintén a helyi orvos, dr. Németh Andor invitálta őket." 23 Barcsay Jenő Medveczky Jenővel lakott egy szobában. „Ez - visszaemlékezése szerint - kicsit megnehezítette a napokat, mert - Medveczky - nem volt alkalmazkodó ember. Pedig a főiskolán is együtt laktunk-nyomorogtunk, annak idején egy gipszraktárban. De tehetséges ember volt és ezért jól éreztem magam vele, mert tehetséggel - ha összeférhetetlen is jobban bírja az ember a társas életet. Törökkoppány szép falu volt. Festettem is ott, de az stílus dolgában igen éretlen lehetett. Igáiban viszont Baumgartnernél maradt egy csendéletem, amiben már éreztem a képi szerkezetet, és sejtettem-tudtam, hogy azon az úton fogok tovább indulni. Maradt ott még egy rudnays képem, egy koldust ábrázolt, hát nem szívesen emlékszem rá vissza, az egy kezdő, fiatal tanítvány munkája." 24 Bár Aba Nóvák és Patkó 1928 nyarán ismét Igaion dolgoztak 25 , Barcsay ottlétére vonatkozólag már nincs a kezünkben a korábbihoz hasonló bizonyíték. 1927 novemberében az ígéretekkel szemben a festőt még mindig nem Erdélybe, hanem ismét Hódmezővásárhelyre vitte útja. Endre Béláéktól december 11-én keltezett levelezőlapján 26 arról értesítette családját, hogy a karácsonyi ünnepekre sem mehet haza, mert portré megrendelést kapott. Mint ahogy korábban is többször előfordult, az atyai jó barát a koszton és kvártélyon túl nem egyszer portré-megbízást is szerzett a fiatal, nincstelen festő kollégának, 27 így a hazautazás a jövő év januárjára maradt. 1928 fordulópontot jelent Barcsay festői életművében. Ez év tavaszától a budapesti Benczúr u. 2. sz. alatt felszabadult egy világos, de meglehetősen huzatos és hideg műterem, „a torony". Barcsay előbb Abonyi Tivadarral, majd Elekfy Jenővel és Rónai Jenővel társulva modellt is tudott fogadni ide. 28 A munka hamarosan meg is hozta gyümölcsét, Barcsay megfestette első monumentális művét, a Munkáslányt. Közben a megélhetését biztosítandó a Tímár utcai iparostanonc iskolában vállalt állást. A nyárra vonatkozólag egyetlen támpontunk az a valószínűleg augusztus végére szeptember elejére keltezhető levelezőlap 29 , amelyet a Sopron megyei Dénesfa községből Cziráky grófék vendégeként küldött Pataki Oszkár részére Barcsay Jenő. Ezen szomorú hangon emlékezik meg jó barátja, Endre Béla festőművész haláláról (Mártély, 1928. augusztus 12.) és annak árván maradt családjáról. Bizonyára ekkor is sokat dolgozik, hiszen munkájára hivatkozva csak október 20. után gondol utazásra. Végül, de nem utolsó sorban az ötödik vidéki helyszín nem más, mint Szentendre, a művésztelep. „Már egy jó hónapja Pest mellett egy kis városkában Szentendrén tartózkodom... " - írja a festő. Az 1929 júniusában elküldött levelezőlap 30 amellett, hogy a szentendrei tartózkodás fontos dokumentuma, még egy meghatározó eseményről is tudósít; „ Nagy örömhírt közölhetek veled, újra megkaptam a Párisi díjat, ezúttal valószínű két évig fogok Parisban tartózkodni. Körülbelül 353
