Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia III. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 6., Szentendre, 2001)
Művészettörténet - Verba Andrea: Emlékek és élmények
Verba Andrea Emlékek és élmények Barcsay Jenő pályája 1926 és 1931 között néhány korabeli dokumentum tükrében 1 A Magyar Képzőművészeti Egyetem 2000. évi programjában különleges eseménynek számított, hogy Barcsay Jenő (1900-1988) születésének centenáriuma alkalmából az intézmény kiadta a mester Munkám, sorsom, emlékeim című önéletírását. A Károlyi Zsigmond szerkesztésében megjelent kötet alapja a jogutódok, Kónya Ferenc és Kónya Márta tulajdonában lévő kézirat, amely - ahogy ez időközben kiderült -, valójában egy rövidített, szerkesztett változata annak a 17 db magnókazettát megtöltő hangfelvételnek, amely egykor Korga György festőművész segítségével készült el. 2 Az 1977 és 1979 között felvett hanganyag mint önéletírás, kéziratos formában 1980-ra készült el, a szerkesztés embert próbáló munkáját Korga György felesége, dr. Jánosik Zsuzsa végezte el. A kéziratból azonban hosszú ideig nem született könyv. Bár az eltelt húsz év alatt, mint Barcsay Jenő kéziratban lévő önéletírását (1980) különböző tanulmányok szerzői többször idézték vagy nagyobb, összefüggő részletek jelentek meg a visszaemlékezésből', maga a szöveg még a művész életében, de halálát követően is számos változatot ért meg. A jelenlegi, hosszú idő után megszületett első kiadás korántsem teljes. Mégis ez az eredetileg Barcsay Jenő bejegyzéseivel, áthúzásaival, kiegészítéseivel tűzdelt kézirat annak ellenére, hogy pusztán egy viszonylagosan jól olvasható xeroxmásolatról van szó, a kiadáskor és pillanatnyilag is a legautentikusabb szövegváltozatnak tekinthető. 4 Károlyi Zsigmond festőművész, főiskolai tanár és egykori tanítvány elszánt és a lehetőségekhez képest maximális hitelességre törekvő, szeretetteljes szöveggondozói, szerkesztői munkája elindította azt a régóta várt folyamatot, amely a kézirat sok szálon futó, és sokszor nehezen követhető történetét a jövőben végre egybe szőheti. Mindezzel együtt „a kézirat felvetette problémák" tisztázása a jövő kutatásának feladata. Ennek érdekében a Képzőművészeti Egyetem és a Barcsay Alapítvány Kuratóriuma a továbbiakban az önéletírás második, kritikai kiadását tervezi, amelyben egy teljesebb, s pontosabban megrajzolt pályakép bontakozhat ki előttünk. 5 Dolgozatomban egyrészt arról a nagyszerű lehetőségről szeretnék beszámolni, hogy az újabb kiadást előkészítő, ugyanakkor feltáró jellegű munka kapcsán milyen forrásértékű, korabeli dokumentumokkal illetve azok másolatával gazdagodott a szentendrei Ferenczy Múzeum Képzőművészeti Adattára, másrészt azokról a tanulságokról, amelyek a dokumentumok és az önéletírás vonatkozó részeinek egybevetéséből, párhuzamba állításából adódnak. Egészen különleges élményt jelent nyomon követni, hogy az idős mester visszaemlékezéseiben miképp összegzi, egyszersmind súlypontozásával hogyan értékeli az egykor történteket, s mindezzel együtt hogyan őrizte meg egykori önmagát. Mennyire tér el és tér vissza a kezdetekhez, miként ragyog fel e belső vívódásokkal teli, mégis konok elszántsággal végigjárt életút horizontján az a néhány ars poetica-szerű tömörséggel megfogalmazott mondat, ami célját tekintve mit sem változott ötven év távlatában sem. A tanulmány alapja Barcsay Jenő tizenhárom korai; 1926 és 1931 között keltezett, eddig 350