Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia III. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 6., Szentendre, 2001)

Művészettörténet - Bodonyi Emőke: A szentendrei művésztelep legelső évei (1926–29)

tudjuk, hogy a fő, Csernoch-díjat megnyerő, akkor még ismeretlen Heintz Henrik, valamint Bánovszky Miklós is az ideiglenes szentendrei szálláshelyen festették meg a díjat nyert festményeket, amelyek Szent Ferenc életéből vett egy-egy eseményt jelenítettek meg.

29 Az, hogy a szentendrei nyári kiállításon jelen voltak a Képzőművészeti Főiskola tanárai mellett a Kultuszminisztérium képviselői jelzi azt a szándékot, hogy az akkori kultúrpolitikának komoly szándékai voltak a szentendrei művészteleppel. Ezt húzza alá az a tény, hogy a következő, a Szentendrei Művésztelep 2. kiállításának megnyitóját a polgármester egybekötötte egy nagyon fontos helyi eseménnyel, a díszpolgár avatással. Különvonattal érkeztek a vendégek, köztük Vass József népjóléti miniszter, Almássy László a kerület képviselője, rajtuk kívül több politikus, fővárosi képviselő. Jelen voltak a Kultuszminisztériumból, valamint a Képzőművészeti Főiskola tanárai, köztük Glatz Oszkár, két művészeti egyesület tagjai, a Szinyei Társaságot Iványi-Grünwald Béla és Dr.Jeszenszky Sándor, a KÉVE-t Szablya-Frischauf Ferenc, Benkhard Ágost festőművészekképviselték. A vendégeket Glatz Oszkár mint a Művésztelep igazgatója fogadta.

30 A beszédekből kitűnik, hogy határozott kultúrpolitikai célokat takart ez a hatalmas kivonulás: „a képeken kilencven százalékban a szentendrei tájak elevenedtek meg, bizonyságul annak, hogy Szentendre nem lesz méltatlan utóda Nagybányának."

31 Glatz Oszkár Az Est tudósítója szerint „a modern festőművészet nevében vette át a telepet", kiemelte, „hogy a kormány és a város támogatásával Szentendre valóban pótolni fogja a tőlünk elszakított Nagybányát."

32 Ezen a kiállításon már csak nyolcan vettek részt. Itt állította ki Bánáti Sverák József egy pajzson, fehér kereszt előtt a magyar Hiszekegyet imádkozó leányt ábrázoló képét, amelyet a művésztelep a városnak adományozott, és ma a Ferenczy Múzeum tulajdona.

33 Ezen a kiállításon lehetett látni Rozgonyi Lászlónak a Városházát díszítő freskóit. (Ma ismeretlen helyen.) A Magyar Újság pedig több festmény címét is felsorolja, amelyek közül több szerepelt a következő évi műcsarnoki Tájkép- és életképkiállításon.

34 A kiállításhoz műtárgyjegyzékkel ellátott katalógus készült Rozgonyi Mihály előszavával.

35 Még egy adalék, a díszpolgár avatásra a művészek készítették el a díszpolgári oklevelet Jeges Ernő tervei szerint, aki az oklevelek címlapjait készítette. Valamennyi oklevél albumot kutyabőrrel borították. Az első oldala volt maga a díszpolgári oklevél, többi hét oldalon a művészek által készült akvarellképek szerepeltek, témájúk Szentendre és környéke. Nyilvánvalóan a hazai művészeti közéletben megélénkülő Nagybánya pótlásának szándéka nagy nyomást gyakorolhatott a művészekre, bár művészi felfogásuktól a nagybányai természetelvűség nem állt messze. Bár 1927-ben úgy tűnt, hogy pártfogók nélkül magukra maradnak, hiszen feltehetően átmeneti szálláshelyeken kaptak szállást, és semmi kilátás nem volt egy állandó, elfogadható, komfortos körülményekkel rendelkező művésztelep birtoklására. Itt kell megjegyezni, hogy igen feltűnő, hogy 1927-ben nem rendeztek kiállítást. Ebből és abból a tényből kiindulva, hogy Tbrchányi Erzsébet azt írja, hogy a letelepedést követően alig két év múlva, tehát csak 1928-ban kaptak ideiglenes szálláshelyet a városban, és akkor is komfort nélküli szobákat, arra következtetek, hogy 1927 nyarán nem is dolgozott kint mindegyik művész, és nem folyhatott komolyabb művészi munka. Egyetlen újságcikk sem foglalkozik ebben az évben a szentendrei művészteleppel. 1928. január 28-án megfogalmazzák a Szentendrei Festők Társaságának Alapító Okiratát. Az Alapító Okiratban semmi olyan megjegyzés nem szerepel, hogy bármiféle művésztelepnek alkalmas ingatlanra számítanának, ami arra utal, hogy ekkor még nem kaphattak ígéretet a szentendrei polgármestertől a Munkásbiztosító Szanatóriumának épületére. Véleményem szerint ez a fajta Társasági szerveződés összefüggött a korszak egyesület szervezési lázával, mint ahogy ezt 344