Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia III. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 6., Szentendre, 2001)

Művészettörténet - Köpöczi Rózsa: Egy kiállítás és konferencia tanulságai

máig is úgy, hogy mestereim közül tőle kaptam a legtöbb hasznosítható segítséget. Akkor csak azt éreztem a gödörből kivezettek a fényre. Valójában elvezetett önmagamhoz, azóta magam is így tanítok: ha az emberre figyelek, a stílus megjön lassan magától is ..." Keserű Ilona, aki ma a pécsi mesteriskola professzora, arra volt a legbüszkébb, hogy őt Szónyi elfogadta, mint freskó festőt, no létére „felengedte a falra". A katalógus számár egy 1959ben, szüleihez írt levelét küldte el:, A fal készen van. Múlt héten látta a Mesterem. Gratulált, nagyon meg volt elégedve, nagyon tetszett neki. Én egészen megsemmisülten az örömtől. Az ő véleménye érdekel itt egyedül, és nem számítottam rá, hogy ennyire jónak találja ..." Szalay Ferenc, Patay László is az ötvenes évek derekán voltak növendékei. Patay huszonkét éves tanári működése alatt sokszor idézte föl magában mestere visszacsengő szavait: egy újabb letolás után behívott a szobájába és a következőket mondta. Biztosan föltűnt magának, hogy a szomszédja gyönge munkáit dicsértem. Jegyezze meg, hogy a mi pályánkon a legfontosabb, hogy az ember bízzon a tehetségében. A szigort csak a tehetség viseli el. Aki nem olyan erős, azt dicsérni, biztatni kell, hátha az még segíthet rajta. " Az idézett vallomásokat a kiállító művészek jegyezték le és küldték el a katalógushoz, ennél persze jóval nagyobb számban - melynek kiadására nagyon büszkék vagyunk, mert több sikeres pályázat és támogató jóvoltából, „önerőből" sikerült megjelentetni. Helyet kaphatott benne a tárlaton szereplő minden kép színes reprodukciója, az előbb említett visszaemlékezések és egy bevezető tanulmány. A tanítványok által leírt szövegeken túl a konferencián is olyan érdekes hozzászólások hangzottak el, melyek bővíthetik azt a szűk irodalmat, amiből Szőnyi pedagógiai hitvallását eddig megismerhettük. Az 1941-ben, Szőnyi szerkesztésében kiadott, A képzőművészet iskolája és az 1943-as Kép című könyvek tanúskodnak csak azokról az elvekről, melyeket mesterünk művészetében és életében következetesen megvalósított. A megnyitó emlékezetes pillanatai után, nagy találkozások tanúi lehettünk, átvonultunk a konferencia színhelyére, ahol azokat a kételyeket fogalmaztam meg, kérdéseket tettem fel, amiket Szőnyi halála a után a művészeti szakirodalom felvetett, amikre most a meghívott előadók és vendégek talán a legautentikusabban válaszolhattak. 1976-ban a Művészet című folyóirat egy egész számot szentelt a GRESHAM-nek, ezt az elnevezést összefoglaló fogalomként használva számos művészeti irányzat, művész, művészeti író megjelölésére, mindazokéra, akik a Gresham kávéház asztalánál gyűltek össze kisebb-nagyobb gyakorisággal a harmincas évek végétől. Közéjük tartozott Szőnyi István is. Ennek a generációnak a fénykorát a harmincas-negyvenes évekre teszik, de közvetlen hatásuk, kisugárzásuk sokkal tovább tartott. Mivel több teoretikus tartozott közéjük, elveik világosan, írásos formában is kikristályosodtak, később iskolává, oktatási rendszerré szilárdultak. Ezek sűrített lényege néhány pontban összefoglalható. A természetelvűség határain belül egyénileg motivált stílus, a „festői festészet". A magyar hagyományok felvállalása, ezt Pátzay Pál anyanyelvi művészetnek nevezte. Elhatárolódás mindenfajta hivatalos kurzus által diktált irányzattól, de az avantgárdé izmusaitól is. Bernáth Aurél szerint, "...tehát nem marad más hátra most sem, mint a kvalitást nézni, csakis a kvalitást." A több frontos harc az ötvenes években egyfrontossá vált, a vulgarizálódás ellen folyt. Ez a tény önmagában is igen tiszteletre méltó törekvésnek tekinthető, azok tudják ezt a legautentikusabban bizonyítani, akik abban az időben jártak a Képzőművészeti Főiskolára. Mégis az előbb említett Gresham számban több helyen leírták, többek között Németh Lajos is, hogy a Gresham-körhöz tartozó, nagytekintélyű művészek felelőssé tehetők azért, hogy az avantgárdé törekvések olyan sokáig háttérbe szorultak Magyarországon. Vajon hogyan vélekednek erről azok a tanítványok, akiknek pályája, művészete elkanyarodott az előbb elmondott alapelvektől? Valóban olyan nyomasztó súllyal nehezedett rájuk ezeknek a mestereknek kérlel336