Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia III. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 6., Szentendre, 2001)

Művészettörténet - Köpöczi Rózsa: Egy kiállítás és konferencia tanulságai

Köpöczi Rózsa Egy kiállítás és konferencia tanulságai Szőnyi tanítványok csoportos kiállítása, és konferencia Zebegényben 2000. nyarán Ritkán történik meg velünk, hogy egy képzőművészeti kiállítás után, a szervezésben és rendezésben résztvevő muzeológusoknak módja legyen utólag levonni a tanulságokat, továbbfűzni a kutatás közben felvetődött gondolatokat. 2000 nyarán a Szőnyi Múzeum egy olyan tárlat megvalósítására vállalkozott, mely túlmutat az intézmény eddigi kiállítási metódusán. A szervezés, a megnyitó és az ezzel egybekötött konferencia élményét szeretném megosztani a hallgatósággal. A gondolat, hogy a Szőnyi István életében olyan fontos szerepet játszó művészetpedagógiai tevékenység megismertetése is valamiképpen helyet kapjon a múzeum kiállítási koncepciójában már 1984-ben felmerült. Klemm Pál néhai múzeumigazgató indította el a „Tisztelet a Mesternek" sorozatot, mely arra vállalkozott, hogy évente egy-két Szőnyi tanítvány bemutatásával hozza közelebb a mester életművének ezt az alig ismert oldalát. Ezzel olyan problémához nyúlt, mely egészen napjainkig a művészettörténeti irodalom vitatott területe, több kérdés máig tisztázatlan ez ügyben. E kérdésekre minden egyes tanítványi tárlat más-más választ adott. Az évek során egymás után hozták el műveiket a mester házába a közben már maguk is mesterré érett festők. Mindenkinek nagy kihívást jelentett a megmérettetés, együtt megjelenni Szőnyi képeivel, annak a háznak a falai között, ahol ő élt. Legtöbben összegzésnek, visszatekintésnek is szánták a Szőnyi múzeumbeli tárlatukat. A Szőnyiről és hatásáról alkotott kép minden egyes tanítvány bemutatkozásával árnyaltabbá vált, de az évi egy-két alkalom nagyon távolra tolta ki e kutatás lezárásának lehetőségét. Az első kiállítók közül sokan már nem élnek, és azok közül is többen eltávoztak, akik ezután kerültek volna sorra, ezért vált halaszthatatlanná a többi tanítvány megszólítása is. Erre legalkalmasabbnak egy csoportos kiállítás megszervezése látszott. Nem volt egyszerű a tanítványi névsor összeállítása sem, hiszen a mester már egészen fiatal korától szabadiskolát tartott fenn saját lakásán, majd 1937-től a Képzőművészeti Főiskolán éppen Réti Istvántól vette át a katedrát. Élete végéig, 1960-ig volt osztálya, közel harminc évig tartozott mindennapjaihoz a korrigálás. A tanítványok felkutatásában a MAOE, és az MNG munkatársai segítettek. Végül száznégy képből állt össze a tárlat. A kiállítók egyharmada már nem él, de a családtagok fontosnak tartották a részvételt, több művész esetében a Magyar Nemzeti Galériától kölcsönöztük a művet. A képek begyűjtése után szép és izgalmas feladatnak mutatkozott a kiállítás megrendezése, mely Klemmné Németh Zsuzsa érdeme. A magyar művészeti élet több generációjának együttes megjelenése a Szőnyi ház falai között - ahol az összetartó erő talán „mélyebb és erősebb, mint pusztán egy iskola, vagy stílus közössége" - reményeink szerint új adalékokkal gyarapította a művészettörténeti kutatást, és elmondhatjuk, hogy a közönség tetszésével is találkozott. Néhány képpel szeretném illusztrálni a tárlat sokszínűségét, mely talán bizonyítja, hogy mennyire sokféle irányba indultak el az egykori hallgatók, és mennyire egyénien, saját törvényeik szerint használták fel a Szőnyitől kapott útravalót. Szőnyi pedagógiai munkásságát több korszakra oszthatjuk, ahogy a történelem is éles fordulatokat vett 1930 és 60 között. 334