Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia III. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 6., Szentendre, 2001)
Történettudomány, helytörténet - Jakus Lajos: Fejezetek a 200 évig Pencen élt zsidók életéből
fedele gyakran kívánkozik újításra, a szalma zsúp csak néhány évet bírt ki beázás ellen. 1827ben fedele ismét ócska. Ekkor elhatározzák, hogy szállást építenek hozzá, ahol a vendégek megszállhatnak, nehogy az alsópenci püspöki kocsmába menjenek. 37 1836-ban kocsmárosa Sinkó Péter. Ekkor újabb árendálója Bernát Ádám penci zsidó, majd Hantuch_Simon és testvérére ruházza. Árendája három évre 1232 Ft. A bérlet kiköti, hogy az akkori mostoha szőlő termés miatt megengedik más határból is 200 akó behozatalát, de a penci bor mérése is kötelező. 38 1841-től nyolc évre a többivel együtt Tornyos Mihály, Diószeghy Tádé és Lukács testvérek árendálják, de öt év után visszaadják. Hrabinát Strba László penci borkereskedőnek Tornyos Mihály 1846-ban két évre, évenként 200 Ft fizetés mellett kiadta, azt meghagyni nála kívánja. 39 1852től 1856-ig ismét zsidó a bérlője, Alt Ferenc. 1862-ben még Hrabina is szerepel a közös bérletben, de a század második felében megérett az összedőlésre. Egy kocsmárosa, Maruszky nevét még az öregek emlékezete megőrizte. Féléves Községi vagy falukocsma Múltjával szintén a zsidó árendálók vonatkozásában foglalkozunk. Legkorábbi adatunk múltjára 1736-ra nyúlik vissza. Akkor a Penczi Tamás-féle kúria helyén állt, a kőpince fölött. Utána, amikor megépül a nagy vendégfogadó, a pincét dézsmabor tárolására használják, az épület pedig Ó-szállás néven a közbirtokosok összejövetelén tanácskozás helye, addig, míg a vendégfogadóban külön kaszinót nem építtetnek a célra. Községi kocsmát pedig a Fő-út mellett építenek, melyben fél évig engedélyeznek bormérést a falusi lakosoknak. Az árendálása mindenkor a nagykocsma kiadatásával együtt történt. 1780/8l-ben Seben János penci hadnagy s számadása a kocsma jövedeléről 24 Ft 18 kr. 40 Ezt a kocsmát árendálja 1805től Hédervári-alias Dubroviczky János. 1807-ben Hantuch Jakab fiának pántlikáját veszi el erőszakkal Mislitz mészároslegény, annak történetéről külön fejezetben szóltunk. 1848-ban a falu elöljárói kocsmájukat függetlenül szeretnék kiadatni a közbirtokosságétól, amibe azok nem egyeznek bele. 41 1823 és 1826 között három évig folyt már pör a földesuraság és a helység között a kocsmáltatási jog iránt, amit akkor elvesztettek, de végre 1849-ben a közkocsma árverése külön megvalósul. A kikiáltási összeg 100 Ft ezüstben. Négy zsidó: Alt Ferenc, Hantuch Simon, Hecht Farkas és Márkus Hercz is pályázik rá, de Breznyánszky Sámuel, mint legtöbbet ígérő 134 Ft. 30 kr. ezüstben megtartotta. 42 1852ben „közkívánatra a falu kocsmája egy alkalommal és ugyanazon egyénnek haszonbérbe adassék." 1853/56-ban Alt Ferenc, 1869/70-ben Hantuch Jakab bérli. Csak 1870 után kerül ismét vissza keresztény kocsmáros bérletébe: Rojkovics János 20 pisztrák Ft-ot fizet évente árendába. Rojkovics Pál félévi bormérési díja 1882-ben Ft. 1903-tól megszűnt a községi kocsma, az épületet 15 évre odaadta 2 korona elismerése mellett a községi iskolának, majd 1914-től óvodának használták. Az alsópenci püspöki kocsma Felső Penctől csak az országút választotta el a váci püspöki uradalom kocsmáját, mely kb. 1736-tól létezett. Árendálója Pásztory Imre, a váci püspök volt tanácsosa, 1740-évi 10 Ft. bért fizet érte. Értékes adat a kocsma forgalmáról a püspökség kulcsárának kimutatása. 1742-ben kocsmárosa Kiss Mátyás, 1743-ban Sági János. 43 259
