Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia III. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 6., Szentendre, 2001)

Történettudomány, helytörténet - Reznák Erzsébet: Cegléd a 20. században

kus sajtóval sem, mert a 90-es évektől kezdve már ennek minden műfaja is élvezhető Cegléden. Egy kereskedelmi rádió, egy önkormányzati és egy magán televízió adását foghatják a városban és a környéken. A műsorok hallatán és láttán azonban gyakran azt érzi az ember, hogy ezekben inkább az „ünnepélyes" arcukat mutatják a szereplők; a média olykor kifejezetten megszépíti a nem mindig hízelgő valóságot. Ne feledkezzünk el az igazán kézenfekvő 20. századi forrásokról, a visszaemlékezésekről sem. A kortársakkal készített interjúkban rögzített élmények, a szemtanúk emlékiratai semmivel sem pótolhatók! Legnagyobb erényük azonban egyúttal a legnagyobb veszélyük is, hiszen a személyes jelenlét szükségszerűen szubjektív emlékeket örökít meg, az emlékezet pedig olykor szelektív. Ki nem ismeri az éppen aktuális politikai változásokkal hirtelen előbukkanó - és eltűnő - háborús hősök-vitézek-19-es veteránok-partizánok-56-os forradalmárok példáját? Akiknek esete ugyancsak újabb adalékokkal gazdagítja a 20. század helytörténetét, az utókor tapasztalatát. A könyv összeállítása során természetesen válogattunk a történeti publikációkból is. Fontos tanulságot jelentett a munka végén, hogy az utókor úgy és annyit tud majd meg elődeiről, ahogyan és amennyit róluk az írott források megörökítettek! A harmadik kérdés a 20. század státusával kapcsolatos: vannak-e olyan jelenségek, melyek kifejezetten ehhez a száz évhez köthetőek? A válaszadás ezúttal sem egyszerű. Mert pl. a ceglédi Kossuth-kultusz - értelemszerűen - a 19- században keletkezett, akkor érte meg fénykorát is, de továbbélt a 20. században, sőt akkor állították fel a Kossuth-szobrot (1902), akkor alapították a Kossuth Múzeumot (1917) vagy éppen az évszázad utolsó évében szervezték újjá a Kossuthról szóló kiállítást. A kultusz tartalma, formája az eredetihez képest sokat változott az utóbbi 100 évben, egyes elemei a feledés homályába merültek, mások alig felismerhető alakban újraéledtek. Még régebbi eredetű politikai „kórtünet" az antiszemitizmus, amely Cegléden (is) - nem minden előzmény nélkül - épp a 20. században mutatkozott meg leplezetlenül a maga szégyenletes, gyilkos valójában. Ugyancsak a múlt században gyökerezik a közelmúlt uralkodó ideológiája, a marxista jelzővel illetett filozófia és annak minden kelléke, de azt már saját tapasztalatunkból tudhatjuk, hogy pl. a „munkásmozgalom" szó hány színeváltozáson ment keresztül 100 év alatt! S folytathatjuk a sort a földtulajdonnal kapcsolatos, hol drámai, hol szelídebb hangvételű, de máig be nem fejezett vitákra. Nagyatádi-féle földreform a Horthy-korszakban, földosztás 1945-ben, tsz-szervezés az ötvenes és hatvanas években, reprivatizáció és kárpótlás a 90-es években: a jobbágyfelszabadítás óta csak a 20. század volt képes újra meg újra rendet(?) teremteni, tulajdonképpen mindent összezavarni ebben a valóban több ezer ember létét érintő kérdésben. Száz év már elegendőnek tűnik ahhoz, hogy az itt említett jelenségek okáról, keletkezéséről, folyamatáról megfelelő tapasztalatot gyűjtsünk, hiszen éppen a 20. század bővelkedik olyan hírekben, történetekben, melyekről elmondhatjuk: már az ellenkezőjük sem igaz! A 20. századi politika, a közgazdaság éppen olyan divatcikkeket termelt, mint az építészet, a lakberendezés, a viselet vagy a szórakozás. A könyv összeállítása során ez utóbbiak sem kerülték el a figyelmünket, hiszen ezek is a várostörténet apró, de árulkodó jelei közé tartoznak. Végigvonul a kiadványon néhány helyi intézmény (bíróság, kórház, gimnázium, posta, önkormányzat, tanács, közgyűjtemény, közművelődési intézmény, iskola) története is; ezek ugyancsak szorosan kötődtek és kötődnek a városhoz, még akkor is, ha némelyikük tevékenysége még a múlt században gyökerezik. A jellegzetes köztéri szobrok, a középületek szintén ebbe a sorba tartoznak. Hasonló indokok alapján kerültek be a kötetbe a helyi sajtó jellemző termékei, melyek szintén a 20. századnak köszönhetik a létüket. Azt a tanulságot talán rögzíthetjük, hogy miközben a 20. század addig nem látott technikai találmánnyal, viselkedésformával, életmódváltozással gazdagította az emberiséget, aközben továbbéltetett és új elemekkel gyarapított néhány, továbbélésre nem méltó 234