Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia III. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 6., Szentendre, 2001)

Néprajz - Korkes Zsuzsa: Luca napi szokások a Galga mentén

előadás témája. A boszorkányokat a karácsonyi éjféli misén is meg lehetett látni. A Galga mentén is, mint ahogy a Palóc területeken is jellemző hiedelem volt, hogy ilyenkor szarvakat viselnek a boszorkányok és hogy beférjenek az ajtón, félrefordítják a fejüket. Úgy is megfigyelhették őket, hogy nagymise alatt mikor a pap az oltári szentséget felmutatta, a szarvat viselő boszorkányok az oltár mögött álltak, nem mertek az oltárra nézni, mert elvesztették volna a hatalmukat, az erejüket. A boszorkányokat a luca székéről is meg lehetett látni. A luca széke 3 lábú kerek, vagy 4 lábú szögletes szék volt. Készülhetett 13 féle fából, ami lehetett puhafa vagy keményfa, de készülhetett egyfajta fából is csak 13 koppintást kellett rajta végezni Luca napjától karácsony böjtjéig, minden nap egy keveset, hogy az éjféli misére elkészüljön. Hévizgyörki asszony mesélte a következő történetet: „Akkor a 13 szöget letette magának a pitvarba egy sarokba, no onnan elkezdte minden nap. Minden nap vett egy szöget, annak lecsípte a fejit, amikor lecsípte a fejit, mindig hozzátette: Kati néne vagy Zsuzsa néni - aminő nevű boszorkányt akart ő megismerni - hogy annak lecsíptem a fejit: Na, az anyád erre-arra, itt a fejed e. Lecsípte a fejit, beleütte a szöget. Na majd mikor gyütt az éjféli mise, öreg papi ballagott a székivel. De mán ott vigyázni kellett, mert a szenteltvíztartó alatt bizony már többen ültek székkel. Mindenki ott akart ácsorogni. Mert már a boszorkány, mikor befelé ment, nyúlt a szenteltvíztartóhoz, mán arra az emberre ránézett, aki a fejit lecsípte. Bizony vót kínja, mert hárman őrá gondoltak, háromfelé is kapkodni kellett a fejivei. Odanézzen ahun az ő neve vót a szögbe. No mán mikor a pap bácsi emelte fel az oltáriszentséget, akkor a boszorkány, akinek a feje le volt csípve, annak akarata ellenére hátra kellett ránézni arra, aki őket belevette a luca székibe. A nagyapáink azt mondták, ők azért készítették azt a luca székit, mert amelyik házból azt a luca székit kivitték, amelyik boszorkának a fejit lecsípték, az bizony soha többet annál a háznál senkit meg nem ronthatott. Nem nyomhatott meg. Dehát vót annyi boszorkány, hogy azért nem minden boszorkány fért bele a székbe. Több esztendeig kellett csinálni, hogy minden boszorkától megmeneküljenek. Hát aszonták, hogy 99- Száz sose vót. Egy luca székibe csak 13 boszorkány fért bele, 13 boszorkánynak tudták a fejit lecsípni. Csak 13 boszorkány neve fért bele abba a székbe ugye."

23 Mások szerint a szék faragója a templom bejárati ajtajánál ült le és megláthatta ki a boszorka. Egyiknek szarva volt, a másik kutya, a harmadik macska képében jelent meg, de a szék készítője így felismerte őket. Általános hiedelem volt, hogy a szék készítőjének mákot kellett magával vinnie és mikor vége volt a misének a hazafelé vezető úton el kellett szórnia. „Amikor az éjféli misének már vége volt, aki a lucaszéket csinálta, az sietett ki mindjárt a templombul, de vitt magával egy zacskó mákot. S mikor már a templombul kiért, elkezdte a mákot maga után szórni egész hazáig, de sietett és a boszorkáknak föl köllött szedni. Ha utolérték volna, még szét is szaggatták volna."

24 Ugyancsak egy hévizgyörki asszony mesélte a következő történetet, mely az édesapjával esett meg az éjféli mise után. „Édesapám cseléd volt egy öregemberrel nagygazdánál. Az az öregember rábeszélte édesapámat, hogy csináljon luca székit. Édesapám persze fiatal volt, 15-16 éves, öregember meg rábeszélte mégis. Na hát aztán mindent elbeszélt az öregember neki, hogy ne szóljon semmit, akármi történik. Szegény édesapám csinált luca székit, az éjféli miséig elkészítette, az öregember mindennel biztatta, mindenben tanította. Mikor éjféli misére mentek, akkor édesapám megfogta a széket, ment a templomba. Mikor a pap elvégezte a misét, akkor édesapám fölvette, nem várta meg míg a többi nép kigyütt, nem várta meg, hanem fölvette a széket, oszt gyütt haza. Ahogy gyütt ki a templomból, mán ott voltak a boszorkák, édesapám biztos mákot szórt. Szegény szaladt, hát ugye a mák nagyon apró, sokat köllött nekik szedni. Mikor oszt édesapám hazaért oda a gazdahelyre, istállóba volt az öregember, mondta, hogy ha hazamén, 198