Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia III. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 6., Szentendre, 2001)

Néprajz - Molnárné Hajdú Margit: Népi gyógyítás Nagytarcsán

A betegség megelőzését segítő módszerek A szemmelveréstől, mint egy megfoghatatlan, tettenérhetetlen betegség forrástól nagyon féltek. A megelőzésre több módszert ismertek: Az újszülöttet a keresztelőig nem mutatták meg senkinek, ne legyen alkalom megcsodálni. Különösen óvták az összenőtt szemöldökűektol. A gyerek anyját függönnyel védték az illetéktelen látogatótól. Ha valaki mégis megpillantotta őket, jelképesen háromszor feléjük kellett köpni, hogy a gonoszt elriasszák. A pólyára piros bécsit, a katolikusok még rózsafüzért is kötöttek. A keresztelőre menet az inget fordítva adták a gyerekre. Öltöztetéskor az asztalra tett rózsafa karikába

13 tették, és mondogatták: „A karika megvéd a gonosztól." Nem az ajtón vitték ki, hanem az ablakon adták át a keresztanyának. A templomba menet az anyja piros színű kasmír vállkendőjével takarták le és igyekeztek, hogy ne találkozzanak senkivel. Ha ez nem sikerült, nem mutatták meg az érdeklődőnek. A kérdezőnek azt sem vallották be, hogy fiút vagy lányt visznek. Ezt mondták: „Pogányt viszünk." Ha a gyereket mégis megverték szemmel, ettől rángatódzott, azaz frászt kapott, rózsafa ágból készült „frászkarikát" húzogattak föl-le rajta és mondták: „A karika meggyógyít!" A szemmelverést gyógyították szenesvízzel is. A nagylányokat is védték a szemmelveréstől. A guzsalyra - amit a fonóházba menő lány kezébe adtak - a 19. század elején nem virágmotívumot vésett az apa, hanem női nemi szervet,

14 hogy a „csúnya" jeltől a gonosz elriadjon. Itt ugyanis a guzsaly nem szerelmi ajándékként szerepelt, hanem a család egyik férfi tagja faragta, vagy a bognárral készíttették. A 20. század második felében születettek csodálkozva hallgatják az elődök életéről elmondottakat. Sokan el sem hiszik, hogy a hallottak milyen gondot jelentettek az előttük élőknek. Lassan, az évek múlásával, az iskola, az orvos, a védőnő, nem utolsó sorban az egyház tanítása révén mindezek mesékké szelídültek. Néhány Nagy tárcsán is használt gyógynövény neve és alkalmazása Hársfavirág (Tiliae officinalis flos). Izzasztásra, köhögés csillapítására. Kakukkfű (Thymus serpyllum). Teáját hasgörcs, köhögés és étvágytalanság ellen. Kamilla (Matricasia chamomilla). Mindenre használják. Nőszirom (Iridaceae). A gyökerét ibolyagyökér néven rágatták nyakba akasztva a fogzásban levő gyerekkel. Maszlag (Datura stramonium). Füstölésre használták a magját. Tisztesfű (Stachys annua L.). Hűléses betegségek és nyavalyatörés, szemverés ellen. Fodormenta (Mentha crispa). Teája étvágyjavító, szélhajtó, görcsoldó. Farkasalma (Aristolochiaceae). Teája reuma, ótvar, sömör, sebek, gyulladások borogatására. Ebszőlő (Solanum dulcamara). Szárából teát készítenek lázcsillapítónak, hasmenés, hideglelés ellen. Ez utóbbi esetben pálinkába öntik és azt issza a beteg. Diófa levele Quglondis Folium) és virága teáját bélhurut, magas vérnyomás ellen, étvágyjavítóként, kelés, fagyás, bőrkiütés fürdetésére. Csalán (Utrica dioica). A reumás végtagokat ezzel csapkodják. Bojtorján (Arctium loppa). A gyökérből teát készítenek a sömör és az ótvaros fej mosogatására. Bodzavirág (Sambucus nigra). Teája megfázáskor izzasztó, hashajtó. Beléndek (Hyoscyamus niger). Füstölésre használják. 193