Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia III. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 6., Szentendre, 2001)

Néprajz - Molnárné Hajdú Margit: Népi gyógyítás Nagytarcsán

A tyúkvakságot a papírra tett porcukor szembe hívásával gyógyították. Ugyanerre jó volt, ha pipabagót köptek bele. Fájó végtagra, hasra, fülre jó a meleg korpa, só, vagy meleg fazékfedő. Köszvényes végtagra csípős csalánt tettek, vagy azzal csapkodták a beteg részt. A növényi eredetű anyagokkal nem merült ki a házi szerek tára. Akadt állatokból eredő gyógyír is. Állati eredetű gyógyszerek Ide tartozik a zsír, a faggyú, a porrá tört csont, a tej, a túró, a tejfel, a tojás, a méz, a méhviasz, a csigahéj, a pókháló, az állatszőr, a béka, az állati ürülék. A gyógyításban mindezeket a következőképpen használták: к szemveréstől szenvedőt a kútkáváról gyűjtött verébürülék és tej keverékével itatták. Sárgaság ellen egyen a beteg naponta egy tojássárgáját.

6 Sebre, kelésre jónak találták a meleg tehéntrágyát.

7 Gyűlt sebre szétvágott békát tettek, az útilaput fehér oldalával kötötték rá. Ugyanerre forró tejben áztatott zsemlét helyeztek. Forró esetbe túrót kevertek, beborították vele a kelést. Ha forró anyagot használtak valamilyen baj kezelésére, száraz, meleg ruhába „bugyolálták". Kutyaharapásra kutyaszőrt kötöttek. kpattanásos bőrt kiolvasztott faggyúval kenegették. A vérző sebre pókhálót tettek, hogy elálljon a vérzés. A nehezen gyógyuló sebet mézzel kenegették. Torokfájást zsíros ujjal, kívülről kenegették, masszírozták. Majd háromszögű kendővel kötötték fel a beteg állát, mert ilyenkor „le van esve a mandula" - mondták. Hasonló volt a mumpsz gyógyítása. Ettől is zsírral való masszírozással próbáltak megszabadulni. A dagadt mellbimbót disznózsírral volt célszerű kenegetni. Ugyanez használt a sarok megkeményedett bőrének puhítására is. к pokolvart is disznózsírral kenegették. A köhögőnek disznózsíros ruhát tettek a mellére. Fájó fölbe langyos disznózsírt csepegtettek. Tejjel, tejfellel puhították, esetenként szépítették a kéz, vagy az arc bőrét. A sóval, íróval való lemosás hűsítette, gyógyította a gyulladt, dagadt testrészt. Szépítés céljából is használták a tej-feldolgozás e két melléktermékét. Emberi eredetű népi gyógyszerek Az állati- és emberi váladékok (nyál, ürülék) erejébe vetett hit ősrégi eredetű, így ezek is számottevő gyógyszerként szerepelnek a népi gyógyítás gyakorlatában. A nyálat a fájó test masszírozására ma is használják. Régi néprajzi megfigyelés szerint ősnépi hit, hogy „az ürülékben együtt van az ember és állat minden felesleges ereje - ezt a néptől a korábbi orvostudomány is átvette, ami aztán csak újra megerősítette az ősi hiedelmet". Nincs betegség, amelynek gyógyítására fel ne használták volna. Magyarázat: Az ürülékben benne van mindannak a maradványa, ami a testet élteti, benne van tehát kivonatolva - összegezve a test életereje. 188